vasárnap, 03 június 2012 19:15

Take On Hinds DLC - a harcias helikopter teszt

Írta:
icon takeon-hindsKi az aki nem ismeri a Bohemia Interactive ArmA és ArmA 2 játékait? A gyalogos katonák és a földi járművek mellett természetesen a légi eszközök is megtalálhatóak, köztük a régi, de még mindig komoly fenyegetést jelentő Mil Mi-24 Hind. Kissé meglepett, hogy a katonai vonalon ment tovább a Take On Helicopters, hiszen az FSX-et kivéve nehéz olyan szimulátort találni, ahol a repülés nem a harci bevetésekről szól. Ugyanakkor örülök annak, hogy az ArmA 2-ből már jól ismert Mi-24 immár részletesebben van kidolgozva, beleértve a fedélzeti berendezéseket és a fegyverzetet is.
Миль Ми-24

A 60-as évek elején a Mil iroda főtervezőjének, Mihail Leontyjevics Mil számára nyilvánvalóbbá vált, hogy a harctéren egyre nagyobb szükség van a nagy mozgékonyságú csapatok bevetésére. Ezért olyan helikopterre van szükség, amely a gyalogos katonák kirakása után azok légitámogatására is képes. A kísérleti koncepció a Mil V-22-es helikopterből indult ki (a típus soha nem repült), amely a Mil Mi-2 méretein és kialakításán alapult. A V-24 már az amerikai Bell UH-1A Huey típusával mutatott hasonlóságot, a tehertérben 8 katonával, a fegyverzetet pedig a gép törzsére illesztett szárnyakon elhelyezett hat felfüggesztési pontra rakétákat vagy bombákat és a gép csúszótalpára egy kétcsövű 23 mm-es GS-h23L gépágyú alkotta.

Mil bemutatta a terveket a szovjet hadsereg fejeseinek, ahol nem mindenki látta meg a típusban rejlő lehetőségeket. Ennek ellenére sikerült megszereznie a honvédelmi miniszter, Andrej Grecsko marsall támogatását, az elfogadtatásban nagy szerepet játszott az amerikai hadsereg a vietnami háborúban szerzett tapasztalatai alapján kifejlesztett, kifejezetten harci helikopterek megjelenése is. A vietnami jelentések szerint a Bell UH-1 Huey túl lassú, túl nehéz, nem elég mozgékony és gyengén páncélozott ahhoz, hogy hatékonyan felfegyverezhető legyen.

Az US Army 2,281 helikoptert vesztett a vietnami harcokban, de ha ezt összevetették a repült órákkal, minden 6,629 repült órára jutott egy veszteség. Ennek is tulajdonítható az amerikai hadsereg új taktikájának kifejlesztéséhez, a csapatszállító helikopterek kísérete a felfegyverzett UH-1D Huey és Bell AH-1 Huey Cobra típusokkal. Az elgondolás sikeres volt, a helikopterek hatékony csapattámogatónak, harckocsi vadásznak és konvoj kísérőnek bizonyultak.

Az amerikai tanulmány nagy hatással volt a szovjet helikopter fejlesztésre, a tábornokok vonzónak találták egy forgószárnyas Il-2 Sturmovik ötletét. A szovjet doktrína azonban megkövetelte a helikopter felfegyverzését és a katonák szállításának képességét is. Ez éles kontrasztban volt a nyugati felfogással, ezért az amerikai, francia és brit harci helikopterek kisebbek, könnyebbek és jóval mozgékonyabbak voltak a vasfüggönyön innen található ellenfeleiknél.

A Mil mérnökei egy 7 tonnás, egy hajtóműves és egy 10,5 tonnás, két darab 1,700 lóerős Izotov TV3-177A szabadturbinás hajtóművel ellátott típus terveit készítették el. A fejlesztés során a GS-h23L gépágyút, a gép orra alá szerelt nagy tűzgyorsaságú, négycsövű Yakushev-Borzov YakB-12,7 mm géppuskára cserélték le, valamint képessé vált a harckocsik elleni 9K114 Shturm (AT-6 Spiral) irányított rakéta bevetésére.

A kéthajtóműves típus kifejlesztéseinek irányelveit 1968. május 6-án adták ki, a fejlesztést 1970. január 31-én bekövetkezett haláláig Mil irányította, a munkát Marat Tishchenko vette át. A helikopter életnagyságú modelljének elkészülte után a terveket 1969. februárjában fogadták el. A repülési teszteket 1969. szeptember 15-én kezdték meg, a függeszkedést kikötött géppel végezték el. Az első felszállásra négy nappal később került sor. Később a második prototípus is elkészült, amit tíz további tesztpéldány követett.

A csapatszolgálatba állításhoz szükséges tesztek 1970. júniusában kezdődtek, a 18 hónapos időszakban megerősítették a szerkezeti elemeket, kijavították az anyagfáradásos problémákat és csökkentették a vibrációt. 200 km/óra repülési sebesség felett a helikopter hajlamos volt a hossztengely és kereszttengely körüli csúszásra (Dutch roll), ezért a szárnycsonkok V beállítását negatív 12 fokra állították, a Falanga rakéta pilonjait pedig a géptörzsről a szárnyvégekre tették át. A farokrotor forgásirányát az ellenkezőjére állították és átkerült a farok bal oldalára. Így a farokrotor a gép orrának irányába forog és a főrotor által keltett leáramlással sokkal hatékonyabb is lett.

A kissé ormótlan és egybefüggő kabintetőt, valamint a pilóta és a lövész pilótafülkéjét szétválasztották és megerősítették. A géptörzset erősen páncélozták, bármilyen irányból érkező 12,7 mm-es lövedék találatát elviselte, beleértve a titániumból készült rotorlapátokat is. A személyzetet a jó kilátást biztosító buborék kabintetők és a titánium "kád" védte, a fülke és a hátsó kabint pedig túlnyomás alá lehetett helyezni, hogy a helikopter nukleáris, biológiai vagy kémiai fegyverek által sújtott területen is bevethető legyen.

A Mi-24A 1970-re érett meg a sorozatgyártásra, a típust 1971-ben állították csapatszolgálatba, a hadrafoghatóságot pedig 1972-ben érte el. Szinte a világ összes hadszínterén bevetették, az ogadeni háborúban, Szomália és Etiópia közötti konfliktusban, 1977-ben vetették be először. Repült az 1978-as kambodzsai-vietnami háborúban, 1979-1989 között az afganisztáni háborúban, az Irak-Iráni háborúban 1980-1988 között, a nicaraguai (1980-1988) és a srí lankai (1987-2009) polgárháborúkban, 1991-ben az öböl háborúban, a sor szinte a végtelenségig folytatható.

Talán a legjobban ismert és közismert az afganisztáni háború, ahol a szovjet légierő megérkezéséig az afgán kormány légiereje repülte, a mudzsáhid felkelők 1979. május 30-án lőtték le az első példányt. A helyzet egyre romlott, "az afgán kormány támogatására" a szovjetek 1979. december 25-én léptek be a háborúba. A felkelőkkel vívott véres harcokban szerzett tapasztalatokból kiindulva a Mi-24 pilóták megtanultak veszélyesek lenni, ezért a mudzsáhidek "Shaitan-Arba"-nak, az ördög szekerének kezdték hívni a típust. Annyira féltek tőle, hogy volt olyan eset amikor egy már mindenféle lőszer nélküli agresszívan a felkelőkre rárepülő Mi-24 megfutamította azokat, így egy teljes gyalogos századot megmentett a helikopter személyzete.

A Hind viszonylag zavartalanul tevékenykedhetett az amerikai FIM-94 Stinger föld-levegő rakéták megérkezéséig, az első Stinger találattól lezuhant Mi-24-et 1986 szeptemberében lőtték le. A hajtóművek kiömlő nyílása nagyon jó hőképet adott a Stingernek, a rakéta lerázása pedig nem ment könnyen. Később minden Mi-2, Mi-8 és Mi-24 infracsali szórót és rakétaindításra figyelmeztető rendszert kapott. A hajtóműkiömlőkre alkoholos hűtőrendszert szereltek fel, ami ugyan csökkentette a hőképet, de a rakétaveszélyt soha nem szüntette meg teljesen. A Mi-24 adta a Kabultól északkeletre található bagrami légitámaszpontra (a szovjetek kulcsfontosságú bázisa) érkező és onnan induló teher és utasszállítók légifedezetét is. A helikopter személyzetek "kötelező Matroszov"-nak hívták magukat, mivel infracsali szórással nekik kellett magukra vonniuk a Stinger rakétákat és így megvédeniük a kiszolgáltatott repülőgépeket. (Alexander Matroszov egy a második világháborúban elesett szovjet gyalogos katona, aki egy német géppuska elé vetette magát, hogy egysége előrenyomulhasson).

Az utolsó Mi-24-et 1989. február másodikának éjjelén lőtték le, a személyzet mindkét tagja életét vesztette. A nem hivatalos adatok alapján a szovjet légierő 74 darab Mi-24-et, összesen pedig 333 helikoptert vesztett Afganisztánban. A megmaradt gépeket az afgán légierőnek adták át, ahol a folytatódó polgárháborúban vetették be. Számos gépet a személyzet Pakisztánba repült, ezek közül néhány az amerikai hadsereg kezére jutott. A néhány még üzemképes gép a tálibok hatalomra jutásával fokozatosan a földre kényszerült, de az oroszok (alkatrész) támogatását élvező Északi Szövetség még 2001-ben is repülte a típust.

Az elnyűhetetlen Mi-24 napjainkig is számos légierőben teljesít szolgálatot, kb. 2,000 példányt gyártottak le belőle. Az oroszoknál várhatóan 2015-től váltja fel a modernebb Mil Mi-28 Havoc. A típus a magyar légierő meghatározó helikoptere, a Mi-24D és Mi-24V típusváltozatokat már kivonták a rendszerből, mostanra már csak a Mi-24P típusváltozat van rendszerben.

A játékban háromféle típusváltozat áll rendelkezésre:

Mi-24V (NATO: Hind-E)

Az alaptípus továbbfejlesztéseként 1976-ban került gyártásba, a nyugati haderők 1980 elején látták először. A típust a 9M114 Shturm (AT-6 Spiral) rakétával szerelték fel, a két szárnypilonra 8-8 darabot lehetett függeszteni. Ebből a változatból készült a legtöbb, valamivel több mint 1,500 példányt gyártottak le belőle. A lengyeleknél Mi-24W típusjellel van szolgálatban.





Mi-24P (NATO: Hind-F)

Az orr alatti 12,7 mm-es géppuskát eltávolították, helyette egy fixen rögzített, kétcsövű 30 mm-es GSh-30K gépágyút kapott. Ezzel alaposan megnövekedett a helikopter tűzereje, ugyanakkor a célzáshoz a helikopter manőverezésére volt szükség, a forgatható géppuska hiányában pedig egyszerre nem tudott a gépágyúval és rakétákkal is támadni. Az első Hind-F példányt a varsói szerződés keretein belül megtartott "Barátság 82" hadgyakorlatán figyelték meg a nyugati szakértők.





Mi-24 SuperHind Mk.III

A dél afrikai ATE (Advanced Technologies and Engineering) által nagy mértékben továbbfejlesztett típusváltozata, beleértve a fegyverzetet, az avionikát és az ellentevékenység rendszereket is, amelyet FLIR toronnyal és tv kamerával is felszereltek.

Az optikai célzókészülék kapcsolója alapértelmezetten nincs billentyűzetre állítva, ezért felszállás előtt érdemes benézni a controls menübe. A gomb lenyomására először a nappali üzemmód, aztán az éjjellátó (NVS), a FLIR WHOT (a forró pontok látszódnak fehér színnel) végül pedig a FLIR BHOT (a forró pontok fekete színnel látszódnak) mód lesz aktív. A gomb újbóli megnyomására újra az első üzemmód lesz az aktív.





Fegyverzet

9M114 Shturm (NATO kód: AT-6 Spiral) - Rádióparancs irányítású, harckocsik elleni rakéta, 400 méter és 5 km közötti hatótávolsággal. Az 5,3 kg-os HEAT (nagy robbanóerejű - High explosive anti-tank warhead) töltet 560 mm-es homogén páncélzatot is képes átütni. Szovjet források szerint Afganisztánban 75-80%-os találati arányt értek el vele. Az operátornak folyamatosan a célon kell tartania az optikát, különben a rakéta célt téveszt. Csak a szárnyvégekre, összesen 4 darab rakéta függeszthető fel.

Ingwe (Leopárd) - A Super Hind lézeres célrávezetővel rendelkező, páncélozott harcjárművek elleni többcélú, 127 mm-es rakétája. A dél-afrikai Denel Dynamics fejlesztése, 250 ás 5000 méter távolságra levő gyalogság, jármű vagy harckocsik ellen bevethető fegyver, a tandem robbanófej 1,000 mm reaktív páncélt is képes átütni. Uhh, akkor mi marad a gyalogosokból? A 28,5 kg-os rakéta négyes indító rakéta tubusokban függeszthető fel, összesen 16 db rakétát képes szállítani a helikopter.



S-5 - Elsősorban páncélozatlan és élőerők elleni, 55 mm-es nem irányított rakéta. Egyetlen indítóban 32 rakéta, vagyis négy indítóban összesen 128 darab függeszthető a helikopterre. A töltettől és gyújtótól függően kb. 5 kg-os rakéta 3-4 km hatótávolsága és elégtelen pontossága miatt az Afganisztánban repült Szu-25 és Mi-24 személyzetek szerint kilövés után "úgy esett ki a vetőcsőből mint egy tulipán" és csak arra volt jó, hogy "megcsiklandozza a felkelők sarkát".



S-8 - 80 mm-es nem irányított rakéta, HEAT, repesz, füstképző vagy gyakorló töltettel. 1984 óta van szolgálatban. Egy indítóban 20, összesen 80 rakéta függeszthető fel a szárnycsonkokra.



S-13 - 122 mm-es nem irányított rakéta, a 80 és 240 mm-es rakéták közötti űr betöltésére, a 127 mm-es amerikai Zuni rakétához hasonló célra készült. A ‘70-es években kifejlesztett fegyvert kifutópályák, megerősített repülőgép-fedezékek és bunkerek leküzdésére alkalmas, 2,54 m hosszú rakéta 21 kg-os robbanófeje 3 méter földet, vagy 1 méter tömör betont is át tud ütni. 1,1 és 3 km közötti a hatótávolsága. Egy indítóban 5, összesen 20 darab ilyen függeszthető fel.



FAB250 - 250 kg-os szabadesésű bomba. Hátránya, hogy a célba juttatásához át kell repülni felette, kis sebességgel és kis magasságból leoldva legalább olyan veszélyes a saját helikopterre, mint az ellenségre.



Yakushev-Borzov YakB-12,7 - 12,7 mm-es négycsövű, Gatling rendszerű géppuska, 1470 darabos lőszer-javadalmazással. A VSPU-24 torony oldalra 60 fokra, felfelé 20 fokra, lefelé pedig 60 fokra fordítható el, célra irányzását a KPS-53AV célzókészülékkel, az első ülésből lehet végrehajtani. Elméleti tűzgyorsasága 4000-4500 lövés percenként, a csőtorkolati sebesség 810 m/másodpercenként.

GSh-30K - A 30 mm-es Gryazev-Shipunov GSh-30-2 kétcsövű gépágyú tűzgyorsasága percenként kb. 3000 lövés, csőtorkolati sebessége 880 m/másodperc.



GI-2 - A Super Hind hosszúcsövű Vector géppuskája, ugyanezzel van felszerelve a dél-afrikai Denel AH-2 Rooivalk helikopter is. A Vector GI-2 a francia haditengerészet F2 automata gépágyújának exportra készült verziója.




Egyjátékos mód

A kevésbé harcias "Free Flight" módban mindhárom típusváltozat összes fegyverzet felfüggesztési variációja kipróbálható, az összes külső festéssel együtt. Nagyon hosszú a lista, nem értem, hogy mondjuk miért nem lehet 1-1 gépet kiválasztani, majd arra ráaggatni a kívánt fegyverzetet, végül pedig rátenni az egyedi külső megjelenést. Kissé hervasztó a terjedelmes listát végigpörgetni.

Nagy-nagy pozitívum viszont, hogy a Mi-24V és Mi-24P típusváltozatokhoz a magyar légierőben használt festésminta is elkészült.


Többjátékos mód

Egyetlen szerver volt a listában, de játékos nem volt rajta. Az ArmA 2-hez hasonlóan bizonyára jó szórakozás, remélem lesz alkalmam kipróbálni.

Ahogy mások tapasztalatait olvasom, úgy látszik, hogy egy gépben nem lehet egyszerre két ember. Ez lenne a többjátékos mód egyik érdekessége, amíg a pilóta manőverezik és navigál, a lövész célt keres és a légteret figyeli. Más játékos híján ezt nem tudtam kipróbálni, de kár lenne érte. Erre még az ArmA 2-ben is volt lehetőség, miért pont innen hagyták volna ki.

Az AI lövész egyébként megfelelően dolgozik, jelenti és célba veszi a megadott földi egységeket.


Challenges - Új típussal járó új kihívások
  • Lucky Dip - A bevetés véletlenszerűen kiválasztott helikopterrel indul, a bevetés célja pedig egy ellenséges bázis cafatokra lövése. Mint minden esetben, most is jó taktika a hegygerincek és dombok barátságosabb oldalán repülni, mivel az ellenség föld-levegő rakétákkal rendelkezik. A Sturm rakéta sajnos nem mindig szedi ki a kijelölt célpontot és amúgy is kevés van belőle, marad a gépágyú és a nem irányított rakéták. A földön szaladgáló katonákat kissé nehezebb a rögzített gépágyúval leteríteni, de természetesen nem lehetetlen.
  • Patrol - A hírszerzés az ellenséges csapatok növekvő mértékű mozgását és fokozott rádióforgalmazását jelentette, a megadott útvonal végigrepülése és az ellenséges aktivitás jelentése a feladatod.
  • Base Assault - Egy nagyobb ellenséges csoportosulást fedezett fel a hírszerzés, semmisítsd meg az ellenség bázisát!
  • Ground Support - A saját csapatok mélyen az ellenség területén hajtanak végre bevetést, a feladatod a szövetséges földi egységes közeli légitámogatása.



Ha a bevetés közben elfogyott a lőszer (el fog), akkor irány vissza a bázisra (FARP - Forward Arming and Refueling Point), ahol a fegyverzet mellett teljes üzemanyag töltést is kap a gép.

A lövész helyére csak a földön lehet átülni, de előtte ki kell parancsolni onnan az AI-t. :) Nem csak hogy jobb a kilátás, a gépágyút is innen lehet jól manuálisan irányítani (egérrel).

A képernyő bal felső sarkában a célokat és a nézőpontokat kijelző műszer található, ami a ránk kilőtt föld-levegő rakétákat is (piros színnel) pontosan jelzi. A csöves légvédelmet csak a kis magasságú, nagy sebességű (ellenkező irányba) végrehajtott rapid elporzás zavarja meg, az "R" gomb lenyomásával kidobható infracsali csak a rakétákat. A csali kidobása mellett drasztikus irány és magasság változtatás szükséges, a jó hír az, hogy kis magasságban repülve a rakétaüteg nem indít. A 60 darab infracsali gyorsan elfogy, nehéz lesz a bevetés végéig beosztani.

A Ctrl+R gombbal a csaliszóró üzemmódját lehet átváltani, a következő "R" lenyomására bizonyos időközönként, automatikusan addig eregeti a csalit, amíg vagy "R" gombot nyomsz, vagy pedig elfogynak a töltetek.


Time Trials - Verseny az idővel

  • River Raid - Nincs más dolgod, mint a folyót követni. Hogy ez nem nehéz? A pálya végén Gav Paran település felett készülj fel egy nagyon éles fordulóra.
  • Village Patrol - Hajnali őrjárat néhány kisebb település felett, a kis magasságú repülést csak a fák és a néhány Miranbe felett érdekesen elhelyezett fordulópont nehezíti meg.
  • Valley Drop - Indulás a hegygerinc felett, majd egy zuhanórepülés a völgy aljáig. Talán ez a legnehezebb, mivel bele kell számolni a helikopter tehetetlenségét is, a hegyoldalon lefelé száguldva pedig nagyon gyorsan jön a völgy és ha nem húzod fel idejében, hamar elfogy a gép alól a levegő.
  • Shapur Inspection - A Shapur e-Dalamper finomító feletti manőverezés is tart némi meglepetést, nem mindig a leggyorsabb sebesség a legjobb, különösen az egymást követő fordulókban. A leírás szerint a csővezetékek alatt is át lehet repülni, de vagy a rotor vagy a rotorlapátok valahol mindig elakadtak. :)
  • Radar Approach - Az éj leple alatt a hegygerinc mögött rejtőzve kell megközelíteni Morlkar radarállomást.

Bevetés szerkesztő

Az ArmA 2 bevetés szerkesztőjét ismerők számára nem lehet gond az eligazodás.


Hajtóműindítás és felszállás

Ennek némileg megváltozott a menete, mivel civil társaival ellentétben a Mi-24 már fedélzeti segédhajtóművel (APU - Auxiliary Power Unit) is rendelkezik, amely nem csak áramot szolgáltat, hanem indításkor a hajtóműveket is felpörgeti. Az indítási sorrend:
  • akkumulátorok be - Ctrl+B
  • segédhajtómű be - Ctrl+A
  • bal indító hajtómű be - Ctrl+1 - Várd meg amíg felpörög, ezután
  • bal hajtómű gázkar alapjáratra - jobb Ctrl+Insert - Várd meg amíg stabilizálódik a fordulatszám, ezután
  • bal indító hajtómű leállítás - Ctrl+1
  • jobb indítóhajtómű be - Ctrl+2 - Itt is várd meg amíg felpörög
  • jobb hajtómű gázkar alapjáratra - jobb Ctrl+Home
  • jobb indítóhajtómű ki - Ctrl+2
  • segédhajtómű kikapcs - Ctrl+A

Várj kb. fél percet, hogy a két hajtómű elérje az üzemi hőmérsékletet, majd:
  • bal hajtómű teljes fordulatszámra - Ctrl+Insert
  • jobb hajtómű teljes fordulatszámra - Ctrl+Home

Lehet húzni a kollektív kart és megkezdeni az emelkedést. Mivel a Mi-24 jóval nagyobb teljesítményű hajtóművekkel rendelkezik mint a civil gépek, a főrotor forgatónyomatéka is sokkal erősebb. Ha időben beléped a farokrotort, akkor nem fog felborulni a gép.

Valamilyen oknál fogva, a bekapcsolt automatikus függeszkedéssel (autohover) végrehajtott felszállás elég rendesen megcibálja a gépet, ezért csak a felszállás után érdemes bekapcsolni.

  • Futómű behúzás - jobb Ctrl+L - Ne felejtsd el, mert a kint hagyott futómű nagyobb légellenállása miatt alacsonyabb lesz az elérhető repülési sebesség.

Leszállás és a hajtóművek leállítása

Ebben semmi ördöngösség nincs, a hajtóműveket előbb alapjáratra kell húzni, majd kb. fél perc járatás után szépen le lehet állítani.
  • bal hajtómű alapjáratra - jobb Ctrl+Delete
  • jobb hajtómű alapjáratra - jobb Ctrl+End
  • bal hajtómű leállítás - mégegyszer jobb Ctrl+Delete
  • jobb hajtómű leállítás - mégegyszer jobb Ctrl+End
  • akkumulátorok kikapcsolása - jobb Ctrl+B

Értékelés

Nehéz dolgom van, mert egy kicsit többet vártam ettől a kiegészítőtől. Értelemszerűen a karrier mód nem bővült ki a Larkin család és a Mi-24 Hind kapcsolatával, de talán nem is baj. A nehézségi szint "expert" módra állításával eltűnnek a képernyő aljáról az extra műszerek, a helikopter pedig jóval nehezebben lesz irányítható, ami főleg fel és leszálláskor fog meglepetést okozni. A repülési modell ennek ellenére messze van a DCS: Black Shark szintjétől, de bizonyára nem is ez volt a cél. Ennek ellenére, vagy éppen ezért időnként mégis meglepően jól teljesített a repmodell, a nagy sebességű, nagy bedöntésű és szűk fordulókban rendre megmerül az üresen is közel 9 tonnás helikopter, miközben csak kapkodtam a fejem. A sebesség drasztikus csökkenésével pedig irány a föld. Nagy bedöntés, kis magasság és koppra húzott kollektív kar, ebből nehéz (élve) kijönni. :) Úgy mondanám, hogy a Mi-24 legalább annyira virgonc mint az MD 500, csak a jóval nagyobb teljesítmény és össztömeg miatt a tehetetlensége is nagyobb.

A repmodell ugyanakkor nagyon gyengén muzsikál, egy rosszul megválasztott mozdulat vagy egy nem kellő tempóban belépett farokrotor miatt a helikopter a gravitáció és az aerodinamika összes törvényének ellentmondva, az összes tengelye körül vadul imbolyogni kezd. Ilyenkor a legjobb gyorsan aktiválni kell az autohover-t, így ha elég gyors vagy, nem perecel le a gép és nem kell a felétől újrakezdeni a bevetést.

Nagy sebességgel repülve a szárnyak némileg stabilizálják a repülést, a farokrotor pedig veszít a hatásosságából. Alacsony sebességtartományokban jobb óvatosan bánni a farokrotorral, mert jön a billegés, amit aztán elég izzasztó meló kisimítani a becsapódás előtt.

Karbantartásra vagy extra cuccok felszerelésére sem szükség, sem pedig mód nincs, ez utóbbira ott van a SuperHind Mk.III típusváltozat, ami elég jól el van látva modern cuccokkal.

Ki a célközönség és kinek ajánlott? Akinek már megvan a Take On Helicopters és nem sajnál további 12,99 eurót a Hinds DLC megvásárlására, és nem bánja, hogy ezért a pénzért csak négy egyjátékos bevetést és 5 időre menő versenyt kap. Repülhető Mil Mi-24 Hind, mindjárt háromféle típusváltozatban, grafikailag nagyon szépen kidolgozva.

A többjátékos mód jóval többet nyújtana, ha lenne elég szerver és játékos. Első kiegészítőnek kifejezetten kellemes, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Nem baj, meglátjuk, hogy mi lesz a következő DLC.

Itt szeretném megköszönni a Bohemia Interactive csapatának, azon belül pedig Korneel van 't Land közreműködését és segítségét, akinek az eredeti Take On Helicopters és a Hinds DLC steam kódokat köszönhetem.

További információk:

Vásárlás:

Bibliográfia, forrásmunkák:

Témák

Köszönjük a támogatást! Thank you for your support!