Már nem lehet messze a kiadás, ha a RAZBAM már videón mutatja be a Buckeye X addonját. Ez nem a régebben megjelent FS2004 verzió felújítása, hanem natív FSX fejlesztés. A típus első példánya 1958. január 31-én repült először, az amerikai haditengerészet 1959 novemberében állította szolgálatba, ahol a már alapkiképzésen átesett pilóták első sugárhajtóműves típusa lett. A két darab General Electric J85-GE-4 hajtómű egyenként 13 kN tolóerő leadására képes, a maximálisan 5,931 kg felszállósúlyú gép szolgálati csúcsmagassága 13,500 méter, hatótávolsága 1,456 km. Az US NAVY 2008-ban vonta ki a szolgálatból, de a venezuelai és a görög légierő még napjainkban is repüli az öreg típust. Összesen 529 példányt gyártottak le belőle.

Már az A-10C bejelentése után megindult a találgatás, hogy milyen típus fogja követni a DCS sorozatban? A válasz még mindig nem teljesen egyértelmű, de mi az amit eddig tudunk?

YuraPetrov elkészítette a Sikorsky nagyon népszerű és sokoldalú helikopterének, az SH-60B Seahawk ArmA 2 modját. A haditengerészet igényeinek megfelelően behajtható rotorlapátokkal készült típus előrenéző infravörös (FLIR) toronnyal és használható rakéta és torpedófegyverzettel repül. A jelenleg v1.1 béta verziójú mod a következő módokon használható:

Február 25-én végrehajtotta első repülését az első sorozatban gyártott, az USAF számára készült F-35 Lightning II. A Lockheed Martin berepülőpilótája, Bill Gigliotti a gyár Forth Worth-ban (Texas) található gyári repülőteréről szállt fel, az 1 órás repülés közben a gép manőverező képességeit és a hajtóművet tesztelte. Ez az első F-35A (AF-6, #07-0744 gyári számú) példány, amely már nem kísérleti vagy tesztrepülésekre készült. A gépet az Edwards légibázison fogják használni a még hátralevő tesztek felgyorsításához, csak ez után kapja meg az Eglin légibázison állomásozó 58. vadászszázad. Még ebben az évben a tengerészgyalogság is megkapja az első sorozatgyártott F-35B STOVL (rövid fel és függőlegesen leszálló) típusváltozatát, a haditengerészetnek azonban még további egy évet, egészen 2012-ig várnia kell a hajófedélzeti F-35C leszállítására. A 2006. óta elkészült 17 darab F-35 proto és előszériapéldányok már több mint 650 alkalommal repültek, a szokásos földi tesztek mellett.

2011. február 11-én repült először az amerikai haditengerészet berepülőpilótája az F-35 Joint Strike Fighter repülőgép-hordozókra tervezett típusváltozatával, a Lockheed Martin F-35C-vel. A rövid fel és függőleges leszállási képesség (STOVL) nélküli F-35C a repülőgép-hordozókrol üzemeltetéshez szükséges fékhoroggal, megnövelt szárny és irányítófelületekkel, valamint megerősített futóművekkel készült. Eric "Magic" Buus pilóta a 2 órás repülés alatt a manőverek közben a sárkány különböző pontjain elhelyezett terhelésmérők adatait ellenőrizte. A megnövelt belső üzamanyag-kapacitásnak köszönhetően az F-35C az F/A-18C Hornet-nél 50%-al több üzemanyagot képes szállítani. Az US NAVY 480 darab F-35C vásárlását tervezi, amellyel a kiöregedő F/A-18A, B, C és D típusváltozatokat fogja majd leváltani. Az első sorozatgyártott példányokat várhatóan 2014-ben szállítja le a gyártó.

Az amerikai haditengerészet tegnap sikeresen tesztelte az új Elektromágneses Repülőgép Indító Rendszert (Electromagnetic Aircraft Launch System - EMALS), amelyet a már nagyon régen használt gőzkatapultos rendszer lecserélésére terveztek. A rendszer kisebb súlyú, alacsony a karbantartási igénye és várhatóan sokkal megbízhatóbban üzemel majd mint gőzmeghajtású elődje. Nagy előnye, hogy a kilövés ereje széles határok között állítható, így képes a nagyon könnyű UAV (személyzet nélküli) gépektől egészen a teljesen felfegyverzett, alaposan leterhelt csapásmérőkig, mindenféle súlyú repülőgép indítására. A most végrehajtott teszteket egy Boeing F/A-18E Super Hornettel végezték.

Mathijs érdekes bejelentést tett ma, már dolgoznak a híres Grumman F-14A Tomcat fejlesztésén. A kétüléses, két hajtóműves elfogóvadász 2006. szeptemberi kivonásáig az US NAVY híres és nagyon népszerű gépe volt. Az első F-14A 1970. december 21-én repült először. Az első 12 példány prototípus (YF-14A), további 478 darabot az amerikai haditengerészet, 79 darabot pedig az iráni légierő kapott meg. A korai hajtóművekkel sok gond volt, gyakoriak voltak a turbinalapátok repedései és törései, gyakori leállások (pompázs). Az összes gépveszteség 28%-ért kizárólag a megbízhatatlan hajtómű volt okolható, ezért az utolsó 102 darab F-14A már a javított Pratt & Whitney TF30-P-414A hajtóműveket kapta meg.