Szépen alakul a Khamsin Studio új X-Plane addonja, a North American T-28 Trojan. Néhány renderkép a gépről és a pilótafülkéről:

A kezdeti lendület februárban megtört, de tegnap ismét friss képekkel jelentkezett az Aerosoft az OV-10A Bronco X-ről. Részletesebb kormányfelületek és ívelőlapok, trim felületek, kapaszkodók, rádióantennák.

Jól halad a Khamsin Studio új X-Plane addonjának, a North American T-28 Trojan modellezése. A Wright R-1820 csillagmotor ugyanaz, mint amellyel a második világháborús Boeing B-17 Flying Fortress is repült. Az 1,425 lóerős (1,063 kW) erőforrással maximálisan 552 km/óra repülési sebesség és 10,820 méter magasság elérésére képes. Az első példány 1949. szeptember 24-én repült, a típust az amerikai légierő és a haditengerészet pilóták alapkiképzésére használta. Összesen 1,948 példányt gyártottak le belőle, az amerikaikon kívül elsődlegesen a dél-vietnami és a francia légierő használta. Az utolsó példányokat 1994-ben vonta ki a Fülöp-szigeteki légierő.

Megjelent a Virtavia új natív FSX addonja, a North American XB-70 Valkyrie. A mindössze két példányban készült prototípus, az amerikai légierő igényeinek megfelelően a szuperszónikus B-70-re tervezett technológiák kipróbálására és tesztelésére készült. Az óriási, 56.6 m törzshosszúságú gép hat darab, utánégetővel egyenként 128 kN (28,800 lbf) tolóerő leadására képes General Electric YJ93-GE-3 hajtóművekkel a hangsebesség háromszorosával is repülhetett, mindezt az ellenséges elfogóvadászok miatti aggódás nélkül, kényelmes 21,000 méteres magasságban, ezt az 50-es évek végén semmilyen légvédelmi rakéta vagy elfogóvadász nem tudta elérni. Ezt a vélt biztonságot 1957-ben törte meg az akkor szolgálatba állított SA-2 Guideline (S-75 Dvina), amely bár néhány perc alatt képes volt elérni az elfogáshoz szükséges magasságot, a Valkyrie sebessége még elegendő volt a viszonylagos védettséghez.

Az Aviator Mod Team és a SAS Modding Community 6 hónapos munkájának köszönhetően pár napja megjelent az Il-2 1952 - The Jet Era nevű mod. Az összesen ~60 MB-os letöltés a következő típusokkal bővíti ki az eddigieket:

Egy újabb munka közben készült kép, lassan a befejezéséhez közeledik az OV-10A Bronco külső modellje. A sok apró részletet tartalmazó gép hasa alatt megtalálható a szabvány póttartály, a nem irányított rakétablokkok tubusai, valamint a gépágyúk konténere is.

Megjelent a steamen a Tom Clancy's H.A.W.K.X. 2 Open Skies nevű kiegészítője (DLC). Öt új repülhető típust és a már meglévőkhöz 5 új skint, valamint két új játékmódot (High Altitude Warfare és Trigger-Happy) tartalmaz. A DLC most 50% kedvezménnyel, csak 4,99 euróba kerül. Használatához a teljes H.A.W.K.X. 2 szükséges, most ez is 50% kedvezménnyel, 24,99 euróba kerül.

Mathijs szinte 2-3 naponta tesz fel újabb képeket az Aerosoft féle OV-10A Bronco fejlesztéséről. Egyre részletesebb a gép modellje, már ki vannak alakítva az orrfutóakna belső elemei, az ablaktörlő és a szerelőnyílások is. Ha ilyen ütemben haladnak vele, heteken esetleg 1-2 hónapon belül már repülhető is lesz.

Az OV-10A Bronco is kezd alakot ölteni, Mathijs új képein a 3D modell már sokkal részletesebb. Megvannak a függőleges és vízszintes vezérsíkok, az ívelőlapok, a hajtóművek levegő-beömlői, a fegyverzetfelfüggesztő pilonok és az rakétatubusok.

Mathijs röviddel ezelőtt közzétett képei szerint az Aerosoft újabb fejlesztésbe kezdett, a North American Rockwell OV-10 Bronco a kiválaszott. A könnyű támadó és megfigyelő repülőgép első példánya 1965. július 16-án repült először. Kifejezetten a COIN (Counter Insurgency - felkelők elleni) feladatokra tervezték, a vietnami háborúban elsődlegesen előretolt légiirányítóként (Forward Air Control - FAC) vetették be. Külső függesztményként mintegy három tonna fegyverzet célba juttatására volt alkalmas, valamint több mint 3 órát várakozhatott a bevetési légtérben. A két fős személyzet mögött kialakított tehertérben 1,500 kg teher, öt ejtőernyős vagy két sebesült és egy ápoló szállítására volt képes. A nagyon kis fel és leszállóhelyet igénylő gép hajtóműveinek indításához nem volt szükség külső berendezésre, szükség esetén pedig minimális teljesítménycsökkenés mellett, az autókba szánt üzemanyaggal is repülhetett. 1969. októberében állt szolgálatba, a vietnami háború alatt összesen 81 példánya veszett oda, az amerikai légierő 64 gépet, a haditengerészet 7, a tengerészgyalogság pedig további 10 gépet vesztett. Ez nagyrészt a viszonylag gyenge hajtóműveknek volt köszönhető, a géppel vészhelyzetben megkísérelt hasraszállásokat sajnálatos módon egyetlen gépszemélyzet sem élte túl, holott a pilóta és a másodpilóta is katapultülésekben ült.