
Tovább folytatódik a Virtavia dömping, a most terítékre került Bell-Boeing MV-22 Osprey négy különböző külső megjelenést (tengerészgyalogos szürke, zöld-szürke és egy fiktív téli, továbbá egy fiktív civil japán), autentikus virtuális pilótafülkét (egérrel kezelhető kapcsolókkal), turboprop hangeffekteket és 2D MFD paneleket tartalmaz. Az érdekes kialakítású billenőrotoros (tiltrotor) típus gyökerei egészen 1955-ig, az amerikai hadsereg és a légierő közös programjáig, a Bell XV-3 (Bell 200)-ig nyúlnak vissza. A kísérlet célja egy olyan konvertiplán kifejlesztése volt, amely függőlegesen száll fel és le, vízszintes repülésben pedig úgy viselkedik mint egy repülőgép. A két megépített példány bebizonyította, hogy az elgondolás működik, 250 repülés és 125 repült óra után a programot befejezték. 1971-ben a NASA Ames kutatóközpontja XV-15 néven folytatta a programot, a kutatás és fejlesztés lehetőségét a Bell Helicopter és a Boeing-Vertol nyerte el. A tervek elbírálásakor a NASA a Bell Modell 301 mellett döntött, az első XV-15 prototípus 1977 május 3-án repült először. A teszteket később az Ames központban folytatták, amelyek annyira sikeresek voltak, hogy az amerikai védelmi minisztérium 1983-ban az XV-15 nagyobb méretű, katonai célokra alkalmas verziójának fejlesztését rendelte meg.