Mathijs új képein az OV-10A Bronco külső modellje szinte teljesen készen van. Már a gépen van a pitot cső, a kormányfelületeket mozgató rudazat, a részletezett futómű és az elkészült textúrák, a German Wings of Bronco Association (a Bronco egyesület német szárnya, szó szerint) OV-10B gépének és egy Vietnamban repült tengerészgyalogos OV-10A festés is nagyon szépen sikerült. A pilótafülke valamint a tehertér kialakítása még várat magára.

Futóműbehúzás közben készültek az Aerosoft OV-10A Bronco legújabb képei. A gépen már fent vannak az antennák, a részeletesen kidolgozott kormányfelületek, részletezve vannak a panelvonalak és az apró be és kiömlő nyílások.

Már láthatóak a szegecsek, a panelvonalak és az első, kis felbontású festés az Aerosoft North American Aviation Rockwell OV-10A Bronco gépén. A pilótafülke és a belső teher/utastér még nem készült el.

Egy újabb munka közben készült kép, lassan a befejezéséhez közeledik az OV-10A Bronco külső modellje. A sok apró részletet tartalmazó gép hasa alatt megtalálható a szabvány póttartály, a nem irányított rakétablokkok tubusai, valamint a gépágyúk konténere is.

Mathijs szinte 2-3 naponta tesz fel újabb képeket az Aerosoft féle OV-10A Bronco fejlesztéséről. Egyre részletesebb a gép modellje, már ki vannak alakítva az orrfutóakna belső elemei, az ablaktörlő és a szerelőnyílások is. Ha ilyen ütemben haladnak vele, heteken esetleg 1-2 hónapon belül már repülhető is lesz.

Az OV-10A Bronco is kezd alakot ölteni, Mathijs új képein a 3D modell már sokkal részletesebb. Megvannak a függőleges és vízszintes vezérsíkok, az ívelőlapok, a hajtóművek levegő-beömlői, a fegyverzetfelfüggesztő pilonok és az rakétatubusok.

Mathijs röviddel ezelőtt közzétett képei szerint az Aerosoft újabb fejlesztésbe kezdett, a North American Rockwell OV-10 Bronco a kiválaszott. A könnyű támadó és megfigyelő repülőgép első példánya 1965. július 16-án repült először. Kifejezetten a COIN (Counter Insurgency - felkelők elleni) feladatokra tervezték, a vietnami háborúban elsődlegesen előretolt légiirányítóként (Forward Air Control - FAC) vetették be. Külső függesztményként mintegy három tonna fegyverzet célba juttatására volt alkalmas, valamint több mint 3 órát várakozhatott a bevetési légtérben. A két fős személyzet mögött kialakított tehertérben 1,500 kg teher, öt ejtőernyős vagy két sebesült és egy ápoló szállítására volt képes. A nagyon kis fel és leszállóhelyet igénylő gép hajtóműveinek indításához nem volt szükség külső berendezésre, szükség esetén pedig minimális teljesítménycsökkenés mellett, az autókba szánt üzemanyaggal is repülhetett. 1969. októberében állt szolgálatba, a vietnami háború alatt összesen 81 példánya veszett oda, az amerikai légierő 64 gépet, a haditengerészet 7, a tengerészgyalogság pedig további 10 gépet vesztett. Ez nagyrészt a viszonylag gyenge hajtóműveknek volt köszönhető, a géppel vészhelyzetben megkísérelt hasraszállásokat sajnálatos módon egyetlen gépszemélyzet sem élte túl, holott a pilóta és a másodpilóta is katapultülésekben ült.