Egyik ellenfele zuhanás közben kigyulladt, ez nagyon megviselte őt. Onnantól mindig egy revolvert hordott magánál. A sokat látott veterán pilóta a tűzhaláltól való félelem miatt 1918. közepén már folyamatosan feszült volt. Ennek ellenére folyamatosan harcolt és tovább növelve légigyőzelmei számát. 1918. júniusában ismét pihenőre küldték, addigra már 59 légigyőzelme volt. Júliusban immáron harmadszor tért vissza a harcmezőre, társainak azt mondta, hogy a három szerencsétlen szám. 1918. július 26-án a frissen érkezett újonc D.C. Inglis hadnaggyal szállt fel utolsó bevetésére, szokásához híven légigyőzelemhez segítve társát, a tüzérségi megfigyelést végző kétüléses LVG a német vonalak mögött zuhant le. A front fölött átrepülve óriási légvédelmi tüzet kaptak. Mannock gépének motorja találatot kapott, azonnal kigyulladt. Az S.E.5a lángolva, Lillers közelében, a német vonalak mögött csapódott be. A kis magasság miatt valószínűleg nem tudta revolverét használni, de gépéből még ki tudott ugrani. Testét 230 méterre találták meg gépe roncsától, mindössze 31 évet élt. Társa ki tudott vergődni a körzetből, kilyukasztott üzemanyagtartállyal, de már a saját vonalak mögött sikeres kényszerleszállást hajtott végre.
Forrás:
- sg.hu Rise of Flight fórum (thx Papa)
- simhq.com