A Nieuport cég által gyártott Nieuport 17 1916 januárjában repült először.

Tervezés és gyártás

Ez a típus a korábbi Nieuport 11 valamivel nagyobb változata, erősebb motorral, nagyobb szárnyakkal és megerősített struktúrával. Először egy 110 lóerő (82 kW) leadására képes Le Rhöne 9J motorral szerelték fel, melyet a későbbiekben egy erősebb 130 lóerős (97 kW) motorra cseréltek le. A gép kiválóan manőverezhető és kitűnő emelkedőképességgel rendelkezett. Sajnálatos módon, a keskenyebb alsó szárny a gépet tervezési szempontból inkább "másfélszárnyassá" tette, az egyetlen szárnymerevítő miatt pedig gyenge konstrukciónak bizonyult, mely nyugtalanító tendenciával esett darabokra repülés közben. A Nieuport kezdetben megtartotta a Nieuport 11 szárny feletti Lewis géppuskáját, de a szolgálatban álló gépeken a franciák gyorsan lecserélték a Vickers szinkronizált géppuskákra. A Királyi Repülő-hadtestben megtartották a Lewis géppuskát, de a rögzített bekötést lecserélték a Foster-féle, hajlított sínen futó és ezáltal könnyen mozgatható változatra. Ez lehetővé tette a pilóta számára, hogy a fegyvert közelebb és lejjebb húzva magához, azon gyorsan tárat cseréljen, vagy akadályt hárítson el. Néhány gép mindkét géppuskával fel volt szerelve, de mivel ez a gyakorlat elfogadhatatlan módon csökkentette a gép teljesítményét, a standard fegyverzet az egy géppuska maradt.

Bevetésen

Ez a típus 1916 márciusában jutott el a francia frontra, ezzel gyorsan le is cserélték a Nieuport 11 típust. A Királyi Repülő-hadtest és a haditengerészet is rendelt a típusból, mivel minden akkori angol vadászgépnél jobbnak bizonyult. Érdemes megemlíteni azt a tényt, hogy 1916-ban egy ideig minden egyes vadásszázad Nieuport 17-el repült a francia légierőben. A németek sikerrel jutottak hozzá néhány példányhoz, melyeket tanulmányozás céljából továbbítottak a német repülőgépgyártóknak. Később ez vezetett a Siemens-Schuckert D.I gyártásához, mely leszámítva a motor rögzítésének módját, igen közeli másolata volt az eredeti gépnek. A típus gyártásba is ment, bár a nyugati fronton már nem állították szolgálatba.

1917 elején a Nieuport már alulmaradt a későbbi német gyártmányú vadászgépekkel szemben. Az újabb modellek (Nieuport 24 és a 27) kifejlesztése megpróbálta a típus befolyását megtartani, de 1917 közepére a Nieuport vadászgépeket már sok francia repülőszázadnál lecserélték a SPAD D.VII típusra. Az angolok egy kicsit tovább ragaszkodtak a Nieuport típushoz és 1918 elejéig nem cserélték le az utolsó Nieuport 24bis-eket.

Sok szövetséges ász repült Nieuport vadászgépekkel, mint a kanadai W.A. Bishop, aki Viktória keresztet kapott a típuson repülve. Az ászok közül is a leghíresebb Albert Ball volt. Mint a többi Nieuport vadászgép, a 17-es is szolgálatban maradt a háború után, leendő vadászpilótákat oktattak vele.

Típusváltozatok:

• Nieuport 17 - együléses vadászgép
• Nieuport 17bis - a Nieuport 17 megnövelt képességű változata

Specifikációk:

• Személyzet: egy fő
• Hosszúság: 5.8 m
• Szárnyfesztávolság: 8.2 m
• Magasság: 2.4 m
• Szárnyfelület 14.75 m²
• Üres súly: 375 kg
• Felszállósúly: 560 kg
• Motor: 1 db Le Rhône 9J 9 hengeres forgómotor, 110 lóerő (82 kW)

Teljesítmény:

• Maximális sebesség: 164 km/h
• Hatótávolság: 249 km
• Szolgálati csúcsmagasság: 5,300 m
• Emelkedőképesség: 11.5 perc 3,000 méterre
• Szárnyterhelés: 37.9 kg/m²
• Teljesítmény/tömeg: 0.15 kW/kg

Fegyverzet:

• Francia légierő: 1 db szinkronizált Vickers géppuska
• Angol repülő-hadtest: a Foster féle sínes rögzítésen 1 db Lewis géppuska

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•  

Nieuport 28

A Gustave Delage által tervezett és a Nieuport által gyártott Nieuport 28 (N.28C-1) volt az első olyan vadászrepülőgép, melyet az amerikai repülőszázadok használtak az első világháborúban.

Tervezés és gyártás

1917 közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a Nieuport 17 már nem képes megbírkózni a későbbi német vadászgépekkel. A Nieuport 17-es direkt továbbfejletése, a Nieuport 24bis sem nyújtott lényegesen jobb teljesítményt. Akkoriban már folyamatban volt a francia légierő Nieuport gépeinek SPAD S.VII típusra való lecserélése.

A Nieuport 28 konstrukciója egy kísérlet adaptációja volt a könnyen gyártható, nagy manőverező képességű, forgóhengeres motorral felszerelt vadászgépnek. Úgy tervezték, hogy a legújabb szinkronizált ikergéppuskákkal, erősebb motorral és új szárnystruktúrával legyen felszerelve. A Nieuport történetében először használták a szokványos, két darabból álló szárnymerevítőket. A gép farkának tervezése nagyon hasonló volt a Nieuport 27-hez, de a törzs sokkal finomabb vonalú volt és annyira keskeny, hogy géppuskák felszerelését el kellett tolni a bal oldalra.

Bevetésen

Az első példányok 1918 elején válltak elérhetővé, bár a típus franciák szempontjából már feleslegesnek számított. A SPAD S.XIII a legtöbb szempontból felülmúlta, mégis a francia légierő standard vadászgépe lett.

Az Amerikai Hadsereg Légi Szolgálata nagyon kevés vadászgéppel rendelkezett, melyekkel a vadásszázadokat szerették volna ellátni. A SPAD a Hispano Suiza motorok kis száma miatt kezdetben elérhetetlen volt, a Nieuport által felajánlott gépeket az Amerikai Expedíciós Erők mint ideiglenes alternatívát, elfogadta. Összesen 297 darab Nieuport 28-ast vásároltak az amerikaiak, 1918 márciusától már ezekkel a gépekkel szerelték fel az első amerikai vadásszázadokat.

Az Amerikai Expedíciós Erők második bevetésén, 1918 április 14-én két légigyőzelmet arattak a típussal, melyeket a 94. század pilótái, Alan Winslow és Douglas Campbell hadnagyok értek el, egy-egy ellenséges gépet legyőzve. Több jól ismert első világháborús amerikai ász is repült a típussal, mint például Quentin Roosevelt, aki Theodore Roosevelt amerikai elnök fia volt. A később 26 légigyőzelmet elérő Eddie Rickenbacker is Nieuport 28-as gépen kezdte katonai karrierjét.

A típus nem volt túl sikeres. Attól függetlenül, hogy nagyon jól manőverezett és könnyű volt vele repülni, a teljesítménye közepesnek, a motorja pedig megbízhatatlannak bizonyult. Sokkal komolyabb probléma volt a furnérlemez/vászonborítás keveréke, a farok vászonborítása hajlamos volt a felfúvódásra és a furnérlemezről való leválásra. A megoldást gyorsan megtalálták erre a problémára, az amerikai szolgálatban álló Nieuportokat mégis lecserélték az akkor már könnyebben beszerezhető SPAD típusokra. Ez a folyamat 1918 júliusában fejeződött be.

A háború után hazatérő amerikai haderő néhány példányt magával vitt, további pár darabot más légierők számára adtak át. Svájc 15 darab Nieuport 28-ast, Görögország pedig még ennél is kevesebbhez jutott hozzá.

Specifikációk:

• Személyzet: egy fő
• Hosszúság 7.8 m
• Szárnyfesztáv: 8.1 m
• Magasság: 2.5 m
• Szárnyfelület: 15.8 m²
• Üres súly: 475 kg
• Felszállósúly: 560 kg
• Motor: 1 db Gnome 9-N forgóhengeres, 160 lóerő (102kW)

Teljesítmény:

• Maximális sebesség 184 km/h
• Hatótáv: 349 km
• Szolgálati csúcsmagasság: 5300 m
• Emelkedőképesség: 3000 méterre 11.5 perc
• Szárnyterhelés: 37.9 kg/m²
• Teljesítmény/tömeg: 0.15 kW/kg

Fegyverzet:

• 2 darab.303-as Vickers géppuska

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•  

A cikk további részei:

• 1. rész - install és beállítások
• 2. rész - Albatros D.Va és Fokker D.VII
• 4. rész - SPAD S.XIII
• 5. rész - Albatros D.III
• 6. rész - Royal Aircraft Factory S.E.5a
• 7. rész - Fokker Dr.I