Azok a csodálatos repülő masinák

Bámulatos, hogy az első világháború repülőgépei milyen egyszerűek és nagyszerűek voltak. A minimalista műszerezés egy kicsit mellbevágó, régi Il-2 játékosként a Bf 109 messzer szinte agyonműszerezett. Nincs precíz sebesség és magasságmérő, a gépet érezni kell.


Albatros D.Va

Az Albatros D.V a Luftstreitkräfte (Német Birodalmi Légi Szolgálat) vadászgépe volt. A D.V az Albatros D.I gépcsalád utolsó szolgálatba állított fejlesztése volt. Annak ellenére, hogy a gép elavultnak számított, 900 darab D.V és 1612 D.Va változat készült a gyártás 1918. eleji leállításáig. A D.Va változatot egészen a háború végéig használták.

1917. áprilisában az Albatros megrendelést kapott a D.III továbbfejlesztésére, a prototípus még abban a hónapban a levegőbe emelkedett. A végeredmény egy olyan D.V változat lett, mely nagyon hasonlított a D.III-ra és ugyanazt a 127 kW-os (170 lóerős) Mercedes D.IIIa motort kapta meg. A legszembetűnőbb különbség a D.III-nál 32 kg-al könnyebb géptörzs volt. Az elliptikus keresztmetszet további merevítéseket igényelt a gép mindkét oldalán. A prototípus D.V megőrizte a D.III eredeti oldalkormányát, de a sorozatgyártott példányok már a megnövelt felületű, Ostdeutsche Albatros Werke (OAW) által gyártott oldalkormánnyal repültek. Megnövelték a légcsavar és a függőleges vezérsík méretét is. A felső szárnyat közelebb hozták, az alsó szárnyat pedig közvetlenül hozzáépítették a törzshöz. A szárnyak majdnem teljesen azonosak voltak a D.III-on használtakkal, kivéve az átdolgozott csűrőmozgatást. A korai D.V változatok nagy fejtámláját gyakran eltávolították, mert nagyban zavarta a pilóta kilátását a gépből. A később gyártott példányoknál a fejtámlát már be sem építették.

A D.V 1917. májusában állt szolgálatba a fronton, és ahogy a korábbi D.III változatoknál, ennél a típusnál is gyorsan kiderültek a felső szárny struktúrális hiányosságai. Az anekdoták szerint a D.V még inkább hajlamos volt a szárnytörésre, mint a korábbi D.III. A szárny külső felületeivel is sok probléma volt, ez további megerősítéseket igényelt. A D.V alig nyújtott nagyobb teljesítményt mint az elődje, a fronton szolgáló pilóták egyátalán nem kedvelték, sokuk inkább a régi D.III-at preferálta. Manfred von Richthofen is sokat kritizálta a gépet, egy 1917. júliusi levelében azt írta a D.V-ről, hogy "a gép elavult és nevetségesen gyenge az angolok ellen, senki sem tud mit kezdeni ezzel a géppel". Az angolok egy elfogott D.V-öt tesztelve úgy találták, hogy a gép lassú a manőverekben, nehéz és fárasztó vele repülni.

Az Albatros erre reagálva fejlesztette ki a D.Va típust, mely erősebb szárnybordákat és szárnyrudazatot, továbbá megerősített törzset kapott. A jobb irányíthatóság elérése miatt a D.Va megkapta a D.III csűrőmozgató mechanizmusát is. A D.III és a D.Va szárnyai csereszabatosak voltak egymással, de a D.Va egy további összekötőrudat kapott a szárnyak közé.

Ezek a modifikációk 23 kg-al tették nehezebbé a D.Va súlyát a D.III-nál, de még így sem tudták véglegesen megoldani a típus struktúrális problémáit. A magas kompressziójú, 130 kW-os Mercedes D.IIIaü motor, mely 180 lóerő leadására volt képes, még nehezebbé tette a gépet.

262 darab D.Va gépet rendeltek 1917. augusztusában, melyet további 250 darab követett szeptemberben és 550 darab októberben. Az első D.Va gépek szállításai 1917 októberében kezdődtek meg. A Fokker Dr.I struktúrális problémái és a Pfalz D.III közepes teljesítménye nem hagyott más választást a német légierőnek a D.Va helyett, egészen 1918. nyaráig kellett várniuk, amikorszolgálatba állt a Fokker D.VIIt. A D.Va gyártását 1918. áprilisában állították le, májusban 131 darab D.V és 928 D.Va harcolt a nyugati fronton. A számuk folyamatosan csökkent, de egészen a fegyverszünetig szolgálatban maradtak.



Specifikációk:

• személyzet: egy fő
• hossz: 7.33 m
• szárnyfesztávolság: 9.04 m
• magasság: 2.70 m
• szárnyfelület: 21.20 m²
• üres súly: 687 kg
• felszállósúly: 937 kg
• motor: 1db Mercedes D.IIIaü, 6 hengeres, vízhűtéses soros motor, 134 kW (180 lóerő) leadására képes

Teljesítmény:

• maximális sebesség: tengerszinten 187 km/óra
• szolgálati csúcsmagasság: 3000 m
• emelkedési sebesség 4.35 perc 1000 méterre
• repülési idő: 2 óra

Fegyverzet:

• 2db 7,92 mm-es, előretüzelő, LMG 08/15 géppuska

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•  

Fokker D.VII

A gépet Reinhold Platz a Fokker-Flugzeugwerke főtervezője vetette papírra, 1918. nyár végéig kb. 1700 darabot gyártottak belőle. Szolgálatba állítása után a D.VII gyorsan bebizonyította kiváló képességeit, a fegyverletételkor kötelezték Németországot, hogy az összes gépet adják át a szövetségeseknek. A gépet még évekkel a háború után is széles körben alkalmazták.

A tervező 1916. óta a V-sorozat kísérleti gépein dolgozott, ezek voltak az első repülőgépek önhordó szárnyakkal. A vékonyabb szárnyak nagyobb felhajtóerőt és könnyebben kezelhető átesési jellemzőkkel rendelkeztek, mint a korábban használt szárnyak. 1917-ben a Fokker elkészítette a V.11 biplánt, melyet a szokásos Mercedes D.IIIa motorral szereltek fel. 1918. januárjában az Idflieg (Inspektion der Fliegertruppen - a Repülőcsapatok Fővizsgálója) egy versenyt rendezett Aldershorfban. Ezen az eseményen kaptak először lehetőséget a fronton szolgáló pilóták arra, hogy az új típusokat teszteljék és kipróbálják. Fokker benevezte a V.11-et, több más prototípussal együtt. Manfred von Richthofen repült a V.11-el, úgy találta hogy bonyolult repülni vele, kényelmetlen és zuhanórepülésben instabil. Ezekre reagálva a Fokker főtervezője átdolgozta a gépet, megnövelte a gép farkának hosszát és merevítést kapott az oldalkormány. A javított V.11 repülése után Richthofen dicsérte a gépet, a legjobb típusnak bizonyult a versenyen. A már idejétmúlt Mercedes motorral is kiváló teljesítményt nyújtott, biztonságos és könnyű volt vele repülni. Richthofen javaslata eldöntötte a verseny végeredményét, és nem ő volt az egyetlen, aki ezt a gépet javasolta. Fokker azonnal kapott egy 400 gépes megrendelést, melynek az Idflieg a D.VII azonosítót adta.

A Fokker gyár nem volt felkészülve a teljes légierő kiszolgálására, így a nagy riválisok mint az Albatros és az AEG (Allgemeine Elektrizitäts-Gesellschaft) is beszállt a D.VII licencgyártásba úgy, hogy az AEG addig még nem rendelkezett tapasztalattal a repülőgépgyártásban. Azért, mert a Fokker nem rendelkezett semmilyen műszaki rajzzal a gépről, egyszerűen átküldtek egy gépvázat az Albatros számára, hogy lemásolja. Az Albatros minden D.VII gyártása után öt százalék jogdíjat fizetett a Fokkernek. Az Albatros Flugzeugwerke és leányvállalata a Ostdeutsche Albatros Werke (OAW) a johannisthali (Fokker D.VII (alb)) és a schneidemühli (Fokker D.VII (OAW)) gyáraikban építették a gépeket. Néhány alkatrész nem volt csereszabatos a gépek között, még az Albatros és az OAW gyártmányok között sem.

Az Albatros hamarosan túlszárnyalta a Fokkert mind mennyiségben, mind minőségben. A masszív gyártási program ellenére 2000 darab alatti D.VII-es példány került leszállításra a három gyártótól, a valós gyártási darabszám valahol 1700 körül van. Az Osztrák-Magyar MÁG (Magyar Általános Gépgyár) licenc alapján gyártotta a típust, melyet 1918. végefelé Austro-Daimler motorokkal szerelt. A gyártás a háború vége után is folytatódott, több mint 50 gépet gyártottak le.

Specifikációk:

• személyzet: egy fő
• hosszúság: 6.93 m
• szárnyfesztáv: 8.93 m
• magasság: 2.80 m
• szárnyfelület: 20.2 m²
• üres súly: 698 kg
• felszállósúly: 850 kg
• maximális felszállósúly: 878 kg
• motor: 1db Mercedes D.IIIa, 180 lóerő (134 kW)

Teljesítmény:

• maximális sebesség: 186 km/óra
• szolgálati csúcsmagasság: 5,970 m
• emelkedési sebesség: 240 m/perc
• szárnyterhelés: 47 kg/m²

Fegyverzet:

• 2db 7,92 mm-es LMG 08/15 "Spandau" géppuska

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•  

A cikk további részei:

• 1. rész - install és beállítások
• 3. rész - Nieuport 17 és Nieuport 28
• 4. rész - SPAD S.XIII
• 5. rész - Albatros D.III
• 6. rész - Royal Aircraft Factory S.E.5a
• 7. rész - Fokker Dr.I