vasárnap, 10 május 2009 20:40

Rise of Flight - béta tapasztalatok

Írta:
icon rise-of-flightA bétateszt jellege miatt a cikk megírásához és a képek közzétételéhez a program gyártója hozzájárulását adta.

Amikor olvastam a hírt, hogy virtuális századok jelentkezését várják, nem gondolkodtam sokat. Jelentkeztünk, de majdnem lecsúsztunk róla. Pár nappal később jött az email a hozzáférési adatokkal és a béta file linkjével, ugyanaz az érzés fogott el, mint amikor az Il-2 Forgotten Battles tesztelése kezdődött. Nagy várakozással tekintettem a játékra és nem csalódtam benne.

This article is translated to english (thx to VO101_Balázs), you can read it on wwwiaircombat.com.


Install

Semmi extra, kitömörítés után már indul is a telepítő, a programon kívül a Net Framework 3, és egy DirectX frissítés érdemel említést. Ez utóbbira nincs is szükség, ha a windows rendszeresen karban van tartva. A program minden egyes indításkor frissítéseket keres, ha van akkor letölti és telepíti őket, nincs szükség beavatkozásra. Amíg nem áll rendelkezésre a legfrissebb verzió, a start és a beállítások gomb nem aktív. A config menüben el lehet kezdeni bíbelődni a grafikai/hang és joystick beállításokkal. Mondjuk minden a helyét, start!

Főmenü - az első lépések

A főmenü előtt a már sokat kiritizált login képernyő fogad, vagyis élő internet kapcsolat nélkül sajnos offline sem lehet egy kört csapni a repülőtér körül. Végülis, a jót meg kell látni, nincs starforce. :) Az animált főmenü nagyon szépre sikerült, a hangárban álló SPAD XIII körül mozog a kamera, a minden sallang nélküli menüpontok pedig a képernyő alján találhatóak meg.


Training/gyakorlás: a játékkal való ismerkedésre, a repüléssel és a repülőgéppel kapcsolatos oktatóvideók és infók gyors felszívására, navigációs ismeretekre és gyakorlórepülésre.


Single/egyjátékos: mielőtt berontanánk a multiplayer játszótérre, ajánlatos pár repült órát gyűjteni. Erre ez a mód a legjobb, pl. az irányítási beállítások korrigálására alkalmasabb a reptéren álló gépen próbálkozni, inkább mint az első gyakorlórepülésen a levegőből indulva villámgyorsan lezuhanni. A bevetéseken mindig van elsődleges és másodlagos cél, ajánlott ezeket észben tartani.


Carrer/karrier: Kezdőként a frontra kerülve kiválasztható a repülőszázad, ezzel együtt az is, hogy melyik oldalon fogunk repülni: Melyik évben kezdünk, stb.. Ötféle nehézségi szintet lehet választani, az egészen kezdőtől az ászig.

Multiplayer/többjátékos mód: Nincs szükség Hiperlobbyra, mint az Il-2 esetében, a játék saját szerverkeresőt tartalmaz. A lista elég sok infót (ország, szervernév, játékosok és elérhető helyek száma, a bevetés neve/típusa) tartalmaz, könnyű kiválasztani a legalkalmasabbat. Dedikált szerver futtatására is van lehetőség, a jelenlegi állapotban meg kell adni a játékhoz használt belépési azonosítót és jelszót, így a már dedikált szervernél használatban levő saját azonosítóval már nem lehet indítható a játék. Reméljük, hogy ezen később változtatnak majd.

Profile/profil: Pilóta információk, hovatartozás, mottó, repülőszázad, statisztika, stb.

Awards: A játékos által elért kitüntetések.

About: készítők.

A játékhoz adott mission editor még nem volt teljesen kész, sajnos nem volt alkalmam elmélyedni benne. Összetettebb és bonyolultabb mint a régi Il-2 editor, a még hiányos dokumentáció ellenére érdekesnek ígérkezik.

Repülés előtt

Gépbe pattanás előtt még nem árt átnézni a nehézségi beállításokat. Más repülőgépeket jelző ikonok, a pilótát segítő könnyítések (gép stabilizálása, robotpilóta, automatikus oldalkormány, fordulatszám korlátozás, stb), egyszerűsítések (repmodell, levegőben ütközés, sérthetetlenség, szél és turbulencia, üzemanyag...). Mindenki a saját vérmérsékletének megfelelően állíthatja be, az igazi veteránoknak pedig úgysem kell könnyítés. A fegyverek összetartása és az üzemanyag mennyisége is állítható. START felirat, bejön a töltőképernyő, a bétában még elég sokat (~1 perc) darált a gép, mire minden a helyén volt, remélhetőleg a véglegesben már nem kell ennyit várni.


A Fokker D.VII

Bámulatos, hogy az első világháború repülőgépei milyen egyszerűek és nagyszerűek voltak. A minimalista műszerezés egy kicsit mellbevágó, régi Il-2 játékosként a Bf 109 messzer szinte agyonműszerezett. Nincs precíz sebesség és magasságmérő, a gépet érezni kell. A gép tervezője a holland Antony Fokker volt, aki a francia SPAD XIII és az angol S.E.5a legyőzésére tervezte a D.VII-et. 2029 példányt készült belőle, 1918 közepén küldték a frontra. A gépet bombázó kísérésre, az ellenség vadászgépei és ballonjai, továbbá az utánpótlást szállító konvolyok ellen vetették be. Hamar kiderült, hogy a hűtőrendszer nem elég hatékony, a radiátor és a motorburkolat áttervezése után a hűtési problémák megszűntek. Pilótái nagyon szerették a jó emelkedő képesség, a fülkéből való jó kilátás, a stabilitás és a kis sebességen mutatott kiváló vezethetősége miatt. A németek a háború végéig használták a típust, mellyel folyamatosan fenyegetést jelentettek a francia és angol ellenfeleik számára.


A Mercedes D.IIIa motor 180LE leadására volt képes repülés közben, maximális sebesség 186km/óra, max. repülési magasság 5970 méter. A pilótafülke órával, üzemanyag mennyiség, hűtővíz hőmérséklet, fordulatszám és magasságmérővel van felszerelve, A navigációt egyszerű mágneses irányítű segíti és egy kezdetleges műhorizont is megtalálható a gépben.



SPAD XIII

A repülőgép sárkányszerkezete nagyon hasonlít a SPAD VII-hez, mégis egy teljesen új konstrukció. Elődjének továbbfejlesztéseként egy második Vickers géppuskát és erősebb motort kapott, továbbá pót üzemanyagtartályt a felső szárny közepére, a főtartályt pedig áthelyezték a géptörzs alsó részébe. A Hispano Suiza 8Be motor 200LE leadására volt képes, mely maximálisan 218km/órára tudta felgyorsítani a repülőgépet, 2 órát tudott a levegőben tölteni. Összesen 8472 példány készült, 1917 nyarának végén tűnt fel a front légterében.


A műszerettsége a kornak megfelelő: vízhőmérséklet, olajnyomás, fordulatszám, üzemanyag mennyiség, sebesség és magasságmérőkből áll. Üzemanyagtank kiválasztás, üzemanyag elzáró csap, üzemanyag vészleeresztő, óra és iránytű áll a pilóta rendelkezésére.

Felszállás

A kormányszervek és az oldalkormánypedálok működésének ellenőrzése után jöhet a mehet. A motor indításához nem elég a gyújtást bekapcsolni, a megfelelő gázkarállás, üzemanyag-keverék és hűtőzsalu beállítás nélkül nem indul. Ha minden oké, akkor barátságos módon felpöfög a motor. Ajánlott egy kicsit bemelegíteni a gépet, különben meglepetések érhetnek a levegőben. Hőmérséklet rendben, gázkar koppig hátra (mert a Fokkerben fordítva működik!), a levegő-üzemanyag keveréket dúsra állítva meglódul a gép. A motor bömbölve dolgozik, a légcsavarszél zajától pedig semmit sem hallani. Az egyik legfontosabb feladat a gép farkát minél előbb elemelni a földről, de a botkormány előrenyomásával vigyázni kell, nehogy a légcsavar belemarjon a földbe. A TrackIR 6DOF támogatásnak köszönhetően bármely irányba lehet mozogni, érdemes felszálláskor a gép oldala mellett figyelni az irányt. Az oldalkormány pedálokkal lehetőleg irányban tartva, a felszálláshoz elegendő sebesség elérésekor a botot enyhén meghúzva a gép elemelkedik a földről. Egy kicsit csökkenteni kell a fordulatszámot és szegényíteni a levegő-üzemanyag keveréket, meg lehet kezdeni az emelkedést.


A levegőben

Repülés közben is folyamatosan menedzselni kell a motort, hiszen minden repülési helyzetben változnak a körülmények. Egy alapjáraton pörgő motorral végrehajtott siklás közben például ajánlott egy kicsit zárni a hűtőzsalukon, nehogy túlhűljön a motor, stb. A folyamatosan nagy teljesítménnyel működtetett motor a hűtővíz kinyomásával időben jelzi, hogy túlmelegedett. Ha nem csökkentjük a fordulatszámot, akkor néhány perc múlva érezhetően veszít az erejéből és nehezebben jár. A fordulatszámmérő ide-oda csapkodása pedig arra utal, hogy a motorral komoly gondok vannak, ideje leszállóhelyet keresni. További nyúzás után a motor besül és a légcsavar megáll.


Leszállás

Nem kevésbé nehezebb mint a felszállás, érdemes a repülő ruhaszárító oldala mellett figyelni a föld feletti magasságot, a sebességet meg úgyis érezni kell. :) Finoman hasra húzva a botot, a sebességet elkoptatva és az oldalkormány pedálokkal irányban tartva, tökéletes leszállást lehet csinálni. A kilebegtetés elmaradása esetén a gép durva (minimális rugózású) futóművei visszalökik az elgyötört masinát a levegőbe, és ha nincs sebesség, a géptörés szinte garantált.

A nem megfelelő oldalkormány kezelés miatt a gép könnyen kitörhet jobbra vagy balra, a szárny így könnyen a földnek ütközik és megroppan. A sérült gép még ezután is repülőképes marad, de komolyan meg kell dolgozni a levegőben maradásért.

Harcban

Egy valamit el lehet mondani az első világháborús légiharcról: nem volt rakéta, bonyolult célzókészülék vagy bombavető rendszer. A géppuskák egyszerű célzókészüléke miatt nagyon közel kell repülni az ellenséghez, hogy értékelhető találat érje. Ismernünk kell az ellenséges gép típusának gyengeségeit, hogy az életfontosságú pontok támadásával a lehető legnagyobb kárt érjük el. A fegyvereket használat előtt fel kell húzni, a harc közbeni lőszer elakadást pedig meg kell szüntetni. A relatív alacsony tűzgyorsaság miatt nem egyszerű leküzdeni az ellenséget, de ha talál akkor nagyon szakít. A kétfedelű gépből való kilátást a TrackIR használat nagyon megkönnyíti, kinézni a gép mellett, oldalra dőlni hátrafordulni vagy elnézni a szárny felett, sima ügy. Az ellenség szem elől vesztése majdnem egyenlő a harc elvesztésével, a kilátás tehát elsőrendű fontosságú.

Az AI-val könnyen végeláthatatlan fordulóharcba lehet keveredni, ha előnytelennek ítéli meg a helyzetet, akkor gépe teljesítményét kihasználva eltávolodik, hogy később előnyösebb helyzetből támadhasson. Sosem repül egyenes irányba mintha zsinóron húznák, mindíi billegteti a gépét erre-arra.

Repülés és sérülésmodell

Az eddigi repülőszimulátorokban szinte alig vagy egyátalán nem fektettek hangsúlyt az oldalkormány fontosságára, a Rise of Flight ebben is új szintre emelkedett. Egy gyors forduló elképzelhetetlen a botkormány és az oldalkormány közös és összehangolt használata nélkül. A Fokker D.VII nagyon engedékeny áteséskor, a gép megül, az oldalkormányt egyik irányba megrúgva dugóhúzóba esik, de nagyon könnyen kijön. A negatív terheléseknél a karburátoros motorok kihagynak, a pillanatnyi teljesítménycsökkenés pedig könnyen a légiharc rosszra fordulását jelentheti, tehát nem árt odafigyelni erre.


A gép túlterhelése vagy a maximális sebesség túllépése a szárnyak sérülésével és törésével jár, enyhébb esetben csak egy-egy szárnyvég vagy csűrőlap, elgörbülnek a szárnymerevítők, extrém esetben pedig akár a komplett szárny leszakadása az eredmény. A Fokker még így is valamennyire vezethető marad, a magassági és oldalkormányokkal irányban tartható. Bár zúg lefelé mint egy kő, a gépet rommá törve túlélhető a manőver. A SPAD ellenben orrát a földnek szegezve pörög lefelé, amíg agyon nem csapja az édes anyaföld.

Az ütközések modellezése minden eddiginél jobban sikerült, az ütközés erejének és helyének megfelelően törnek le a kiálló alkatrészek (futómű, szárny, légcsavar). A sérülés mértékétől függően a gép még vezethető marad és meg lehet próbálkozni a leszállással. A fának vagy egyéb objektumnak ütközés egyenlő a gép bepördülésével és lezuhanásával.

Grafika

A táj minden magasságból gyönyörűen néz ki, a horizont nem egy éles vonal a távolban, hanem a föld és levegő találkozását a messzeségben eltakarja a pára. Az effektek, (füst, robbanások, tűz, víz, árnyékok, a nap megvillanása az ellenfél gépének szárnyán) nagyon jól sikerültek. A felhők döbbenetesen szépek, műhorizont nélkül átrepülni rajtuk istenkísértés. Mivel a gépek instabilak, vagyis folyamatosan repülni/korrigálni kell, a látható horizont nélkül nagyon könnyű bonyolult helyzetbe kerülni. Egy elrontott manőver a felhőben és az egyszeri pilóta csak azt veszi észre, hogy süvít a levegő és már remegnek a szárnyak, ez a legbiztosabb jele annak, hogy a gép a föld felé zuhan. A gázkart alapjáratra állítva és a botot finoman meghúzva, viszonylag kevés alkatrész elhagyásával meg lehet menteni a gépet, ami ezután természetesen már nem alkalmas a harcra. A táj kidolgozottsága félelmetesen jó, erdők, tanyák, házak, tavak, kis és nagyvárosok, gyárak követik egymást. A front sötét vonala már messziről látszik. A vasúton gőzmozdony pöfög, vígan fütyülve húzza a vagonokat.


A repülőgépek és úgy általában az összes mozgó vagy nem mozgó objektum szépen le van modellezve. A pilótafülkéből látszik a motor szelepvezérlésének és a géppuskák závárzatának vagy éppen a töltényhevederek mozgása, a lőszer kifogyása. Akkoriban egy repülőgép sem volt felszerelve rádióval, kézjelekkel kommunikáltak. A megfelelő billentyű lenyomására pilótánk ellenséges gépeket, vagy támadást int a közelben levőknek, igaz, hogy a teamspeak használata miatt inkább látványelem marad. A sok ilyen kis apróság mégis sokat dob az élményen, köszönet érte a fejlesztőknek.


Végszó

A béta néhány hibájának ellenére a Rise of Flight a közeljövő egyik legjobb repülőgép-szimulátora, közepes gépigénnyel. A tesztrendszeren (AMD X2 4000+, nVidia 8800GT 512MB és 4 giga ram) kb. közepes grafikai beállítások mellett 30-50 FPS-t produkált. A program hosszú időre leköt, a viszonylag hosszú tanulási idő minden felszállásra tartogat valami újat.

Az orosz nyelvi verzió május 7-én került a boltokba, a nemzetközi változat kb. egy hónap múlva követi.

This article is translated to english (thx to VO101_Balázs), you can read it on wwwiaircombat.com.

Témák

Köszönjük a támogatást! Thank you for your support!