Az integrált Hughes MA-1 tűzvezető rendszer amely összekapcsolható volt a NORAD által üzemeltetett félautomata földi, ellenséges bombázókat követő rendszerrel (Semi-Automatic Ground Environment - SAGE), amin keresztül a földi irányítás (Ground-controlled interception - GCI) rávezethette az elfogóvadász pilótáját. Az MA-1 nagyon problémás volt, a típus élettartama alatt több mint 60 féle változtatást, javítást hajtottak végre rajta. Az F-102-vel megegyezően az F-106 sem kapott fedélzeti gépágyút és bombák hordozására sem volt alkalmas, a rakétafegyverzetet a gép hasában kialakított, belső fegyvertérben helyezték el. Ebben négy darab, radairányítású Hughes AIM-4 Falcon levegő-levegő (az amerikai légierő első ilyen típusú fegyvere), vagy az atomtöltetű GAR-11 (később AIM-26A) levegő-levegő rakétát hordozhatott. Fegyverzetébe még a nem irányított, az ellenséges bombázókötelékek leküzdésére szánt, másfél kilotonnás atomtöltettel rendelkező Douglas MB-1 (később AIR-2 Genie) rakéta és egy M61 gépágyúkonténer (650 darabos lőszerjavadalmazással) is tartozott. A gép hatótávolságának növelése érdekében, mindkét szárnya alá függesztve póttartályokat is hordozhatott. Az egyetlen Pratt & Whitney J75-17 utánégetős gázturbina maximálsan 2.3 Mach sebesség (2,455 km/óra) elérését tette lehetővé. A típus szolgálati csúcsmagassága 17000 méter, maximális emelkedőképessége 150 m/s, harci hatósugara pedig 2,900 km volt. Az F-106-ot nem exportálták, a kontinentális Amerikán kívül Alaszkában és Izlandon, rövid ideig Németországban és Dél-Koreában repülte az amerikai légierő. A vietnámi harctérre nem került ki, a kezdeti súlyos problémák (például a katapultülés áttervezésére azért volt szükség, mert a 12 katapultált pilóta egyike sem élte túl a gépelhagyást) megoldása után, a Delta Dart népszerű lett pilótái körében. A folyamatosan fejlesztett F-106 új avionikát, behúzható üzemanyag-utántöltő csonkot, hőkereső és hőkövető rendszert, és a vészhelyzeteknél használható fékezőhorgot kapott.

A McDonell Douglas F-4 Phantom II.-vel vívott légiharc gyakorlatokban az F-106 nagy magasságban kiemelkedő fordulóteljesítményt és manőverezőképességet mutatott. Az F-4 a jobb radarnak (és az azt üzemeltető fegyverzetkezelőnek), továbbá a 4 Sparrow és a 4 Sidewindernek köszönhetően mégis életképesebb volt, hiszem a Falcon rakéták elégtelennek bizonyultak a vietnámi légiharcokban. Az 1981-ben szolgálatba állított F-15 lassan kiszorította a Delta Dartot, de néhány USAF és Nemzeti Gárda alakulatnál még 1988-ig repültek vele. A folyamatosak kivont példányokat 1986-tól kezdve, QF-106A néven távirányított célgépekké alakították át, ezekből az utolsó példány 1998 januárjában semmisült meg. Néhány további gépet a NASA tesztrepülésekre (mint pédául az Eclipse program) használt. Összesen 342 példány (2 prototípus, 277 darab F-106A és 63 darab F-106B) készült belőle.

• 
• 
• 
• 
• 
•  

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•  

Forrás:

• simmarket.com
• www.virtavia.com