Megjelent a Virtavia új natív FSX addonja, a North American XB-70 Valkyrie. A mindössze két példányban készült prototípus, az amerikai légierő igényeinek megfelelően a szuperszónikus B-70-re tervezett technológiák kipróbálására és tesztelésére készült. Az óriási, 56.6 m törzshosszúságú gép hat darab, utánégetővel egyenként 128 kN (28,800 lbf) tolóerő leadására képes General Electric YJ93-GE-3 hajtóművekkel a hangsebesség háromszorosával is repülhetett, mindezt az ellenséges elfogóvadászok miatti aggódás nélkül, kényelmes 21,000 méteres magasságban, ezt az 50-es évek végén semmilyen légvédelmi rakéta vagy elfogóvadász nem tudta elérni. Ezt a vélt biztonságot 1957-ben törte meg az akkor szolgálatba állított SA-2 Guideline (S-75 Dvina), amely bár néhány perc alatt képes volt elérni az elfogáshoz szükséges magasságot, a Valkyrie sebessége még elegendő volt a viszonylagos védettséghez.A szovjet mérnököknek ezt természetesen nem nézhették tétlenül, keményen dolgoztak az SA-5 Gammon (S-200 Angara/Vega/Dubna) fejlesztésén. Ez és az 1960. május elsején, a uráli régióban, Degtyarsk közelében több SA-2 föld-levegő rakétával lelőtt Lockheed U-2 felderítő szerencsétlen sorsa nem csak a pilóta, Gary Powers jövőjére, hanem a B-70 fejlesztésére is hatással volt. Az USAF 1960. augusztusában rendelte meg az XB-70 proto és 11 további YB-70 példány legyártását. A politikai és gazdasági időhúzás miatt a B-70 bombázó programot törölték, ezért a két XB-70 megmaradt kísérleti gépnek. Az első (NA-278, 62-0001 gyári számú) példány 1964. szeptember 21-én repült először, ezt a második (NA-278, 62-0207) gép 1967. július 15-én követte. A Mach 3-at az első gép 1965. október 14-én érte el, bár a nagy sebesség miatt hőhatás miatt a bal szárny belépőéléből leszakadt egy 60 centis darab. A második gép sajnos sokkal rosszabbul járt. Az XB-70 egy kötelékben repült az ugyanattól a gyártótól származó (General Electric) hajtóművekkel készült F-4, F-5, T-38 és F-104 típusokkal. A fotózás után a Valkyrie jobb oldalán repülő F-104 a szárny keltette örvénylések miatt a gép szárnyának ütközött, letarolta az XB-70 függőleges vezérsíkjait, majd további sérüléseket okozott a bal szárnyon. Az F-104 felrobbant, Joe Walker pilóta azonnal életét vesztette. A Valkyrie néhány másodpercig még egyenesen repült, majd dugóhúzóba esett, a szép formájú gép Kaliforniában, Barstow közelében csapódott be. A különleges mentőkapszulával ellátott rendszerrel csak Al White pilóta tudta elhagyni a zuhanó gépet, Carl Cross másodpilóta a gépben maradt és életét vesztette. Az egyetlen megmaradt példánnyal még további kísérleti repüléseket végeztek, utoljára 1969. február 4-én emelkedett a levegőbe, a repülőútnak az amerikai légierő Wright-Patterson légibázison található múzeum volt a végcélja. Az első XB-70 83 alkalommal, 160 órát és 16 percet, a szerencsétlenül járt kettes számú gép pedig mindössze 46 felszállással összesen 92 órát és 22 percet repült.
View the embedded image gallery online at:
http://www.pcpilot.hu/microsoft/fsx/1800-virtavia-north-american-xb-70-valkyrie.html#sigProGalleria06cb3299da
http://www.pcpilot.hu/microsoft/fsx/1800-virtavia-north-american-xb-70-valkyrie.html#sigProGalleria06cb3299da
View the embedded image gallery online at:
http://www.pcpilot.hu/microsoft/fsx/1800-virtavia-north-american-xb-70-valkyrie.html#sigProGalleriae0c105c652
http://www.pcpilot.hu/microsoft/fsx/1800-virtavia-north-american-xb-70-valkyrie.html#sigProGalleriae0c105c652
Forrás:
5 órája