A korai B-47C és D olyan speciális változatok voltak, amik végül nem mentek gyártásba, ezért az új típusváltozat az E jelölést kapta. Az első B-47E 1953. január 30-án repült először. A korai példányok a 5,970 lbf (27 kN) tolóerő leadására képes J47-GE-25 hajtóművekkel voltak felszerelve, amiket gyorsan lecseréltek a J47-GE-25A típusokra, amelyek a víz-metanol befecskendezésnek köszönhetően nagyobb tolóerő leadására voltak képesek. A korai B-47E gépeken három 11-es sorban, összesen 33 rakétatubus volt a JATO (Jet-Assisted Take Off) gyorsítórakéták elhelyezésére. Ezeket kiégésük után ledobhatták, de mivel elhelyezésük túl közel volt az üzemanyagtartályokhoz, később leszerelték őket a típusról.

• 
• 
• 
• 
•  

A gép belső üzemanyag kapacitása 55,369liter volt, amit külső üzemanyag-tartályokkal és légi utántöltéssel toldottak meg. A típuson repülő személyzet által üdvözölt egyik újítás a B-47B típusváltozat után törölt katapultülések újbóli standarddá tétele volt. Lecserélték a gép farkában elhelyezett iker 12.7 mm-es (.50 kaliberű) gépágyúkat a nagyobb tűzerejű, 20 mm-es változatokra, amiket a korai verziókban a General Electric A-5, később pedig az MD-5 tűzvezető rendszer irányított. A későbbi B-47E-III típusváltozatot már felszerelték ECM (Electronic Countermeasure - elektronikus ellentevékenység) rendszerrel és radarcsali (chaff) kivetővel is.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•  

A B-47E-IV erősebb futóműveket, megerősített szerkezeti elemeket kapott, nagyobb üzemanyag kapacitással rendelkezett, továbbá 11,300 kg bombateher célbajutattására vált képessé. A fejlesztéseknek köszönhetően a légi indítású atombombák kisebbek lettek, ezért a bombatér méretét is csökkentették.

A Stratojet személyzetét három fő, pilóta, másodpilóta/faroklövész és az orrban helyet foglaló bombázótiszt/navigátor alkotta. A korai XB-47 prototípus kabinteteje egy nagy sebességű repülés közben leszakadt, Scott Osler pilóta azonnal életét vesztette. A másodpilótának sikerült visszatérnie és leszállnia a géppel. A kabintetőt áttervezték, a Boeing pedig berepülőpilótának alkalmazta Tex Johnsont. A B-47 különböző típusváltozataiból összesen 2,032 példány készült. Tényleges bombázóbevetésen nem repült, de a B-47E 1969-es, az EB-47E pedig a típus 1977-es kivonásáig a SAC bombázóerők gerincét adta.

Általános adatok:

• személyzet: 3 fő
• hossz: 32.65 m
• szárnyfesztávolság: 35.37 m
• magasság: 8. 54 m
• szárnyfelület: 132.7 m²
• üres súly: 35,867 kg
• maximális felszállósúly: 100,000 kg
• hajtómű: 6 darab General Electric J47-GE-25 sugárhajtómű, egyenként 7,200 lbf (32 kN) tolóerővel

Teljesítmény:

• maximális sebesség: 977 km/h
• utazósebesség: 896 km/h
• harci hatótávolság: 9 tonna bombateherrel 3,240 km
• átrepülési távolság: 6,494 km
• szolgálati csúcsmagasság: 10,100 m
• emelkedési sebesség: 23.7 m/másodperceként
• szárnyterhelés: 454.8 kg/m²
• tolóerő/tömeg arány: 0.22

Fegyverzet:

• 2 darab 20 mm-es, távirányított M24A1 gépágyú, AN/APG-39 célkövető radarral
• bombateher 11,000 kg-ig, beleértve 2 darab Mk15 atombombát vagy 28 darab 320 kg-os hagyományos töltetű légibombát

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•  

Forrás:

• simmarket.com

Bibliográfia és az eredeti képek forrása:

• en.wikipedia.org/wiki/Boeing_B-47_Stratojet