A gép erőforrása két darab General Electric T700-GE-701 gázturbina, amelyek egyenként 1690 lóerős tengelyteljesítményt adnak le. A típus fejlesztésével egyre erősebb és erősebb hajtóműveket kapott, az AH-64D Block III. már a T700-GE-701D hajtóművekkel repül (egyenként 2000 lóerő tengelyteljesítmény, 1,490 kW). Fegyverzetébe a gép orra alá szerelt 23 mm-es M230 gépágyú, AGM-114 Hellfire és Hydra 70-es nem irányított rakéta tartozik, emellett képes az AIM-9 Sidewinder levegő-levegő rakéta és a FIM-92 Stinger levegőből indítható változatának, az AIM-92 Stinger hordozására is. Mostanáig 1174 darabot gyártottak belőle. Az első AH-64A példányok 1987-ben kerültek Nyugat-Európába, ahol a varsói szerződés harckocsijainak ezreivel néztek farkasszemet. A típust elsőként 1989-ben, a panamai invázióban vetették be. Részt vett az Öböl-háborúban, ahol a 4 támogatást nyújtó MH-53 Pave Low III vezette nyolc AH-64A iraki radarállomásokat semmisített meg, ezzel utat nyitva a támadóerőknek. A 100 órás földi hadműveletekben a 277 résztvevő AH-64A példány több mint 500 harckocsit és egyéb harcjárművet semmisített meg. Mindössze egyetlen gépet vesztettek, egy közelről kilőtt RPG találata következtében elszenvedett súlyos sérülés miatt a személyzet sikeres kényszerleszállást hajtott végre a géppel. A személyzetet elfogták, a gépet másnap egy lézerirányítású bomba tette értéktelenné az irakiak számára. Az erősebb General Electric T700-GE-701C hajtóművekkel és jobb elektronikával továbbfejlesztett AH-64D jól felismerhető a rotorok fölé szerelt, miliméteres hullámhosszú AN/APG-78 Longbow radarról. Az US Army mellett a holland, az angol, a japán az izraeli, az egyiptomi, a görög, a szingapúri és a szaúdi légierő is üzemelteti.

Az Apache Afganisztánban nap mint nap bizonyítja képességeit. Az angol AgustaWestland által liszenszgyártott WAH-64/Westland Apache AH Mk1, amelynek Rolls-Royce/Turbomeca RTM322 hajtóművei a típus amerikai változatánál 30%-al nagyobb erőt (darabonként 2,100 lóerő/1,566 kW tengelyteljesítményt) adnak a gépnek. Míg az amerikaiak, hogy több fegyvert és üzemanyagot vihessenek, gépeikről le kellett szerelniük a Longbow radart, ezzel ellentétben az Apache Mk1 elegendő teljesítménytartalékkal rendelkezett, megtarthatta azt. Így a személyzet gyakorlatilag nulla látás mellett is repülhetett 50 láb magasságban. Az 656. repülőszázad egyik pilótája, Ed Macy álnéven írt egy remek könyvet (Ed Macy: Apache, sajnos csak angol nyelven) a típusra történt kiképzéséről és az afganisztáni harcokról. A kiképzés ideje 3 év, ha a leendő Apache pilóta nem vagy csak minimális tapasztalatokkal rendelkezik. A sisakcélzó és a pilóta jobb szeme előtti "monokli" megkövetelte, hogy a szemeit külön tudja mozgatni. A 2007-es afganisztáni harcokban a gépenkénti engedélyezett repült órát havi 415, naponta pedig 14 órában állapították meg, emellett egy gépszemélyzet maximum napi 8 órát repülhetett.

• 
• 
• 
•  

• 
• 
• 
• 
• 
• 
•  

Forrás:

• simmarket.com
• www.virtavia.com