2010 őszére a CH kivételével felállt a teljes mezőny, mivel óriási várakozást követően megkezdődött a Thrustmaster új üdvöskéjének forgalmazása is. Valamennyien a többség által több szempontból etalonnak tartott, 2001-ben debütált Thrustmaster HOTAS Cougar kihívói, így mielőtt az első benyomásaimról szólnék, érdemes áttekinteni, hogy milyen ellenfelekkel kell megküzdenie a Warthognak.

Az első kihívó a Logitech G940 volt 2009 nyarán. Nagyot durrant a bemutató, hiszen minden olyan problémát és kívánságot igyekezett egyszerre megoldani és megvalósítani, amelyek a Thrustmaster Cougarral szemben - jogosan vagy anélkül - megfogalmazódtak. Így készült el az új generációs HOTAS rendszerek egyik legreménytelibb, ám kezdeti problémái miatt mégis kissé háttérbe szorult darabja, melynek főbb jellemzői a következők:

• osztott gázkar, a gázkar talapzatán világító funkciógombokkal kiegészítve:
• force feedback joystick Hall-szenzorokkal
• a rendszer részét képezi a pedál is, így a Logitech az egyetlen versenyző, mely teljes HOTAS rendszert kínál egyetlen dobozban

Szimulátoros fórumokon a G940-ről többek között a következő kritikákat olvashatjuk:

• műanyag kialakítás (ez sokak szerint teljesen vállalható kompromisszum, mely a kiváló ár-érték arányt biztosítja, nem csökkentve a használati értéket)
• bizonyos mozdulatoknál "ugrik" a repülőgép, vagyis bizonyos pozíciókban zajos a joystick jeladása
• nem hasonlít semmilyen, a valóságban létező repülőgép kormányrendszerére (míg mások éppen ezt tartják a Logitech legnagyobb erényének: egy igazi általános, semmihez sem hasonló, ezért mindenhez jó eszköz)

A sorban következő versenyző, a Saitek X65F érzékeny területen támadta a "nagy öreget": a TM Cougar hihetetlenül elrontott mechanikájának legnépszerűbb cseremegoldását, a force sensing (nyomáserőt érzékelő) technológiát alkalmazta. A neves játékvezérlő-gyártó régóta híres különleges, a felhasználókat sokszor megosztó kialakítású eszközeiről. A korábbi, kisebb gondokkal küzdő, majd gyermekbetegségeit kinövő Saitek HOTAS rendszerekkel szemben szinte mindenben újított a cég a 2010. tavaszán megjelent darabbal.

• force sensing joystick
• osztott gázkar
• teljesen fém kialakítás
• a korábbi Saitek eszközöket messze felülmúló minőség
• erősen csökkent a "Star Wars"- érzés a színek és formák terén
• a gázkarhoz mellékelt kisméretű műszerpanel számos hasznos lehetőséget nyújt

A fórumokon és tesztekben előforduló negatívumok:

• force sensing joystick
• a mellékelt szoftver nem képes felnőni a hardverben rejlő lehetőségekhez
• a gázkar túlságosan nagy erővel mozgatható, így csak csavarral lerögzített állapotban lehet pontosan, gond nélkül kezelni

A Saitek nyomáserő-érzékelős megoldása jól illeszkedik a gyártó már említett "megosztó" vonalába. Jómagam nem próbáltam az X65F-t, de 5 évig használtam force sensing Cougart, így megértem a kétkedőket. A felhasználók reakciói tapasztalatom szerint szélsőségesek: vagy nagyon szeretik, vagy teljesen elutasítják ezt a technológiát. Sokat kell gyakorolni vele, hogy élvezhető legyen a repülés, és bár fly-by-wire repülőgépekhez kötelező darab, minden más esetben kompromisszumokat kell kötnie a felhasználónak.

Összefoglalva: a kihívók egytől egyig innovatív, ezernyi programozható tengelyt és gombot nyújtó, kiválóan megépített játékvezérlők, melyek igyekeztek minden olyan igényt kielégíteni, mely az ezredforduló mérföldkőnek számító HOTAS rendszere, a Cougar kapcsán felmerült.

Akit mindenki le szeretne győzni: a Thrustmaster HOTAS Warthog

A Thrustmasternek alapvetőn saját magát kellett felülmúlnia, ami egyrészt viszonylag könnyű, más szempontból viszont igen nehéz feladat. Könnyű, mert a gyártó több, mint másfél évtizede készít legendás HOTAS játékvezérlőket, és bár legutóbbi alkotása, a Cougar alapvető problémákkal küszködött, továbbra is etalon a piacon. Ezzel együtt nagyon nehéz a helyzete, több okból is. Egyrészt a cég a Cougar mechanika- és potméter - problémája után nem engedhet meg magának újabb fiaskót. Másfelől úgy kell megtartania az előd minden előnyét és kijavítania minden hibáját, hogy nagyon komoly konkurencia bukkant fel a piacon - vagyis van alternatívája (míg a Cougarnak évekig nem volt). A választ e verseny eredményére ez a rövid cikk nem fogja megadni. A Warthog túlságosan új még ahhoz, hogy például a mechanika tartósságáról nyilatkozzon bárki is. Ezzel együtt már most látszanak dolgok, jelenségek, melyek egy vásárlás alkalmával segíthetnek a döntésben. A Warthog, hasonlóan versenytársaihoz, kísérletet tesz napjaink legújabb repülőszimulátorainak kiszolgálására. Ugyanakkor egyedülálló módon (mivel a CH rendszerét még nem ismerjük) deklaráltan egy bizonyos gép, konkrétan az A-10C Warthog csapásmérő repülőgép kormányszerveinek pontos másolatát adja, megőrizve a Cougarral kezdett koncepciót (a Cougar az F-16-os kormányszerveinek replikája). A doboz nagyon nehéz, ami azért furcsa, mert így is kb. 2,5 kilogrammal könnyebb, mint a Cougar volt. A csomagolásról kiváló film érhető el a SimHQ oldaláról. Szeretném annyival kiegészíteni, hogy a gázkar és a stick teljesen különálló csomagolása számomra megerősíti azt a pletykát, miszerint a jövőben külön-külön is meg lehet vásárolni majd őket, kiegészítve a Cougar-t.



A Warthognál egészen másképp biztosítják a stabilitást, mint elődjénél: a bot talapzata könnyebb, de jóval nagyobb felületű, mint a Cougaré volt. Elképzelhetetlennek tűnik, hogy akár csak egy pillanatra is megemelkedjen játék közben. Ez egyben felveti az elhelyezés kérdését is: ekkora platnit nem lehet akárhová lerakni. A kérdést a Thrustmaster segít megoldani: egyedüliként az új HOTAS - mezőnyben lehetővé teszi, hogy leszereljük a nagyon kompakt kialakítású mechanikát a bottal együtt a talapzatról, és azt átmenő csavarokkal rögzítsük ahová csak akarjuk. Egyértelműen a kabint építőknek szól ez a lehetőség, bár természetesen bárki élhet vele; jómagam például egy keskeny deszkára rögzítettem, melyet fogókkal szorítottam a székem ülőfelülete alá, amíg a korábbi állványom új, középső toldaléka el nem készül...

SimHQ:


A gázkar talapzata szintén nagyobb, széltében és hosszában egyaránt, ugyanakkor nem öncélú a méret növekedése. Egyrészt, a Warthog szintén osztott gázkarral rendelkezik.

SimHQ:


Másrészt a teljes, gázkar körüli műszerpanel-egységet elhelyezték a talapzaton, számos többállású kapcsolóval, tekerentyűvel és nyomógombbal. Harmadrészt, komoly tömeget kell biztosítani a gázkar számára a csak a Warthogban megtalálható alaphelyzet és utánégető kapcsolásához (a Cougar megoldása erre a kérdésre meglehetősen rosszul sikerült):

SimHQ:


Az egész Warthogból rendkívüli minőségérzet árad. A Cougarhoz képest szebb öntvények jobban illeszkednek, és a matt/selyemfényű fekete festék jobban mutat, mint az előd fényes feketéje. A gombok, kapcsolók fémből készültek, egy részük a Cougaron is ott volt, és nálam kis híján kilenc évig szolgáltak a legkisebb probléma nélkül, így jó okom van feltételezni, hogy a Warthogon sem lesz ez másképp.

A joystick

A bot leszerelhető, csakúgy, mint a Cougar esetében, és ezúttal remélem, hogy a Thrustmaster nem hagyja veszni a lehetőséget, szemben az előd típussal. Mivel a gázkar szinte azonos, ez szinte kiált egy F-15/F-18 bot után... A legnagyobb kérdés az, hogy sikerült-e kijavítani a Cougar már említett súlyos hibáit? Nos, első ránézésre igen. Az új, rugós mechanika úgy tűnik, felépítésénél fogva kizárja a +/- 0,5-1 cm-es holtjáték lehetőségét. Ami pedig a potmétereket illeti: a gyártó az ÖSSZES tengelyre Hall-szenzoros érzékelőt helyezett! A joystickot egyetlen, többdimenziós eszköz szolgálja ki, melynek jelsűrűsége a jelenleg kezelhető legnagyobbak közé tartozik. Mivel pedig a bot némiképp nagyobb szögtartományban tér ki, mint a Cougar, egy eddig még nem tapasztalt pontosságot és szabályozhatóságot értek el vele. Egészen rendkívüli érzés, hogyan tartható vele a repülőgép a kritikus tartományokban. A bot kitérítéséhez szükséges erőt is igen jól eltalálták, amolyan arany középútnak tartom az általam próbált HOTAS rendszerekkel összevetve.

A gázkar

A korábban már említett tulajdonságai mellett három dolgot szeretnék kiemelni. Az első az utánégető funkció. A dobozban külön mellékelték azt az imbuszkulcsot, mellyel be lehet kapcsolni az alapból kikapcsolt "afterburner detent"-et. Így ha valakit idegesít, vagy egyszerűen csak olyan géppel repül, melynek hajtóműve nem használ utánégetőt, az teljesen figyelmen kívül hagyhatja ezt a lehetőséget. Ha azonban vadászgéppel repülünk, egy próbát mindenképpen megér a dolog.

A második a gázkar mérete és fogása. Nagy és furcsa a Cougarral összevetve. A mérete nem zavaró (inkább nagy, mint átlagos a tenyerem/ujjam), de az F-16 gázkarjához képest a fogása nem kényelmes. Az előbbi olyan, mintha a kezünket ahhoz tervezték volna, az Warthogé viszont... semmilyen. Furcsa.

A harmadik figyelemre méltó dolog a rendkívül pontosan irányítható és paraméterezhető microstick, mely a középső ujjal kezelhető. A Cougar hasonló (bár hüvelykujjal kezelhető) kezelőszervéhez képest nagyságrendekkel jobb, precízebb - persze, ez is Hall-szenzoros. A gázkarok mozgatása rendkívül finom, akadásoktól mentes még a legnagyobb szorítóerőt beállítva is. A bal és a jobb karok szétválasztása és összekapcsolása egyszerű, a megoldás lehetővé teszi az egyujjas megvalósítást, miközben kizárja a véletlen szétválasztás lehetőségét.

A szoftver

A Thrustmaster nagy dobásra készült az új, programozást-beállítást lehetővé tevő szoftverrel, ezzel azonban jelen pillanatban nagyon rosszul áll. Véleményem szerint a szoftverben megvannak azok a lehetőségek, mellyel a Cougar is messze a mezőny főlé emelkedett (Foxy).

SimHQ:


Azonban igaz lehet az az egyik fórumon elcsípett megjegyzés, miszerint már régen kapható volna a Warthog, ha elkészült volna hozzá a szoftver. Nos, a Röfi kapható, de a szoftver most sincs készen! Az eszköz dobozában nem volt benne a drivereket és a szoftvert tartalmazó lemez, csak egy utólag belehelyezett többnyelvű cédula, mely leírja, hogy honnan lehet letölteni. Első alkalommal el sem tudtam indítani, míg egy fórumon rá nem leltem a megoldásra: a billentyűzet alapértelmezett nyelvét angolra kell átállítani - még a nyelvi lokalizáció problémáját sem sikerült megoldani! Miután beindult, persze láthatóvá vált, hogy mindent tud (majd), amit a legendás Foxy, csak nem kellenek hozzá alapfokú programozói ismeretek, mint elődjéhez. Valamennyi játékvezérlőt egyszerre kezeli, egyetlen virtuális kontrollert képezve a Windows számára - bár mivel ez korlátozza a tengelyek számát, a későbbi kiadásokban külön lehet majd választani őket. Újdonság még a Cougar - fehasználóknak, hogy a T.A.R.G.E.T. névre keresztelt szoftveren keresztül kell indítani a szimulátorokat, mely nekem még nem sikerült - Flaming Cliffs 2 és DCS: A-10C esetében egyaránt hiányzó lua fájlra hivatkozva kilépett a szimulátor betöltéséből, holott a vezérlő szoftver nélkül, csak a parancsikonra kattintva tökéletesen működik mindkettő.

Így egyelőre kissé árnyas a kép, mely az első benyomások alapján kialakult bennem az új HOTAS rendszeremről. Az előd hardveres problémáit úgy tűnik, látványosan sikerült megoldani. Kétség nem fér hozzá, hogy akárcsak a Cougar esetében, most is sikerült új sztenderdet felállítani a hardcore játékvezérlők piacán. Egyedülálló megjelenésű és precizitású, rendkívüli lehetőségeket rejtő, tekintélyt parancsoló hardvert alkottak. Ugyanakkor a szoftveres rész a gyártótól meglepő módon ebben a pillanatban nagyon gyengén muzsikál - ezzel együtt biztató, hogy a Warthog teljes kihasználásához nem soktízezres hardveres javítás, hanem egy pár MB-os szoftverpatch is elég lesz. A kérdés csak az, hogy mikor...?

59th_Bird

Frissítve: 2011. november 7.

Egy rövid kiegészítés.
Nem bírtam magammal, és szétszedtem a bot mechanikáját, szerettem volna látni a rendszert. :) Csak ahogy az eszembe jut:

• Nagyon korrekt megoldással felülről lefelé lehet szerelni. Ennek nyilván az is az oka, hogy előbb-utóbb kenni kell majd (ezt én most megtettem, bár nem volt rá szükség :) ), így viszont nem kell leszerelni a lecsavarozott szerkezetet. Egyszerűen lecsavarjuk a botot, utána díszítő célzatú, sok csavarral rögzített alumínium takaró-gyűrűt és a négy csavarral megfogott felső acéllemezt. Vigyázzunk, nehogy lerepüljön, a csaknem 10 cm átmérőjű rugó erősen tolja felfelé!
• A mechanika kiváló minőségű, sorjamentes műanyag, kivéve a rugókat és a lefeszítő gyűrű belső peremét, melybe a bot félgömb-szerű része felfekszik. Maga a csuklós rész egy gömb, melyre egy félgömb formájú, az alján haranghoz hasonló peremmel a leszorító gyűrűbe illeszkedő rész tartja magát a botot. E gömb-félgömb kombináció tehát maga a botot tartó és mozgató mechanika, anyaga az ismert háztartási edényeket gyártó amerikai cég "örök élet meg egy nap" kategóriájú műanyagára emlékeztet. Kidolgozása kifogástalan.
• A szerkezet roppant egyszerű, "szerelését" semmilyen vezeték vagy elektronikus egység nem zavarja. Ezek a bot talapzatának alsó felén vannak, az alsó acéllemez alatt.
• A mechanika felépítése úgy tűnik, kizárja a holtjátékot. Azért persze az idő eldönti majd ezt a dolgot. Már látom is magam előtt a lehetséges upgrade-eket, mellyel fém alkatrészek jelennek meg a szerkezetben...
• A Cougar-ral összevetve nagyságrendekkel egyszerűbb és precízebb az egész szerkezet - remélhetőleg, ez jó ómen lesz a későbbiekre.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•